Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Ritter Márton: Gondolatok a becsületességről
test, a „szükséghazugságot“ s a hazugságnak megannyi „szalonképes“ fajtáját. 2. A hazugság egyik ilyen „szalonképes formájával“ külön is szeretnék foglalkozni. Elméleti magyarázat helyett azonban ismét inkább példával világítsuk meg a gondolatot. Nemrégiben egyik növendékünknek orvoshoz kellett mennie. Mivel az orvos a másik városban lakott, ahová csak autóbusszal lehet eljutni, a szülök megfelelő összegű zsebpénzzel látták el a fiút. El is indult az orvostól meghatározott napon, de csakhamar visszatért azzal, hogy „lekéste az autóbuszt“. — Később derült ki, hogy ez ugyan „igaz“ volt, de csak „félig“. Néhány nap múlva ugyanis a fiú édesanyja szemrehányást tett a vezetőségnek, miért nem engedték el fiát hamarabb, hogy le ne késsé az autóbuszt. Csodálkozó kérdésünkre a gyerek elmondta, hogy őt ugyan idejében elengedték, de olyan lassan ment, hogy lekésse az autóbuszt. Miért? Mert a pénzt, amit szüleitől az autóbuszra kapott, másra költötte el. Hazudott a gyerek? Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Vitán felül áll, hogy hazudott édesanyjának, amikor azt mondotta, hogy azért késte le az autóbuszt, mert nem engedték el idejében. - De hogyan állunk a történet első részével, amikor visszajött az internátusba azzal, hogy „lekéstem az autóbuszt“? Itt mégiscsak igazat mondott, hiszen valóban lekéste. Ennek ellenére mindenki érzi, hogy ez a mondat „önmagában" igaz, összefüggését tekintve azonban mégsem, ö ugyan nem mondotta, de azt a benyomást keltette, mintha azért késte volna le az autóbuszt, mert a vezetők későn engedték el. Az igazi okot, hogy ti. a pénzt másra költötte el, már nem mondta meg. A hazugságnak ezt a formáját nevezzük „féligazságnak“. Ne higgyük, hogy ilyen féligazságokat csak gyerekek találnak ki. Vizsgáljuk meg, mivel szoktuk magunkat kimenteni, ha elkésünk munkahelyünkről, vagy ha más kellemetlen helyzetbe kerülünk. Talán még büszkék is vagyunk — hogy lám, milyen „tisztességesen“ oldottuk meg a kérdést. Pedig „fél-igazság“ nincsen. Aki az igazságnak csak a felét mondja el s ezáltal tudatosan félrevezeti a másikat, az teljes hazugságot követ el. 3. Hazudni azonban nemcsak szóval, hanem viselkedéssel, magatartással is lehet. Sokszor előfordul, hogy viselkedésünk, magatartásunk homlokegyenest ellentétben áll azzal, ami bennünk végbemegy. Ezt a kettősséget nevezi Jézus farizeizmusnak, ezt ostorozta oly sokszor és olyan keményen. Meszelt sírhoz hasonlította az ilyen embert: kívülről ugyan fehér, de belülről tele van rothadással (Mt 23,27). Kempis Tamás „Krisztus követése“ című könyvében azt a tanácsot adja olvasóinak, hogy igyekezzenek „lenni“, nem pedig „látszani“: Non videri, séd esse. — Ha a középkor nagy lelki írója ebben fedezi fel a keresztény magatartás egyik lényeges jellemző vonását, akkor a farizeizmust a mondat megfordításával így lehetne körülírni: „Non esse, séd videri“, nem lenni, hanem (csak) látszani. 21
