Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Állapotbeli kötelességeink a teljes keresztény valóság fényében
sorrend szem előtt tartása. Nem vállalhatok külön munkát akkor, ha az a rendes munkám elvégzésének rovására lenne. Nem vállalhatok házon kívüli külön kötelezettséget, pl. továbtanulást, vagy önkéntes munkát, ha az a közvetlen környezetem, a család elhanyagolását jelentené. Ha Isten szemével próbáljuk látni adott helyzetünket, az ö világosságánál meg fogjuk találni, mi a jelen körülmények között a leghelyesebb választás. Ezért komoly döntés előtt a legfontosabb teendő az imádság. Isten sohasem utasítja el a bizalommal hozzá forduló embert. Az, aki VAN, meg fogja láttatni velem, hol rejtőzik ö, hol hív engemet az új valóságban, megváltozott életkörülményeim között. 2. Aggódás nélkül Lelki szabadságunknak egy másik nagy akadálya a rettegés a jövőtől, az aggódás. Gyakran érezzük úgy, hogy feladataink felülmúlják erőnket, képességeinket. Kötelességeink végzése során akár akarjuk, akár nem, kiváltjuk mások ellenvéleményét, ellenállásukba ütközünk. Ebből a szempontból napi munkánk igen gyakran küzdelmet igényel, harcot jelent. Az ilyen nehézségek jelentkezése vagy puszta lehetősége könnyen aggódással, félelemmel tölthet el. A jövőtől való félelem néha olyan mértéket ölthet, hogy megbénítja az ember tetterejét, gúzsba köti életét. Az időnkénti belső agónia annyira minden emberi élet része, hogy abból Jézus, aki az emberi nyomorúság teljességéből — a bűnt kivéve — inni akart, szintén részt vállalt belőle. Legnagyobb feladata, az emberiség újjáteremtésé- nek műve végrehajtása előtt, kereszthalála előestéjén rettegése olyan fokú volt, hogy vércseppek formálódtak tőle homlokán (Lk 22,44). Mégis mindennapjaink során, napi feladataink előtt, amennyire képesek vagyunk rá, szabadulnunk kell az aggódástól. A túlságos aggódás bénít. A hegyi beszédben Jézus ismételten óv bennünket tőle: „Ne aggódjatok életetek miatt... Ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik... Ne aggodalmaskodjatok... Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról“ (Mt 6,25. 27.31.34). A mennyei Atya jóságára hagyatkozó madarakat állítja elénk példának (26. v.). Isten országának a keresése legyen az egyetlen gondunk (33. v.). A helytelen aggódás miatt korholta a Mester Mártát is: „Márta, Márta, sok minden nyugtalanít" (Lk 10,41). A jövőt ilyenkor mintegy torzító tükörben látjuk: a veszélyeket képzeletünk eltúlozza, a fenyegető rossz óriási szörnyként üli meg lelkünket. Statisztikusok kiszámították, hogy mindannak, ami miatt egy átlagember aggódik, valójában csak 5 %*a valóságos veszély, a maradék 95 % felesleges aggódás. A keresztény ember számára pedig még ennek az 5 °/0-nak is inkább lelki növekedés forrásának kellene lennie, semmint szorongó félelem okozójának. Csakugyan: félelmünk szinte mindig abból a tökéletlen, leszűkített látásmódból ered, hogy Istent kihagyjuk a számításból. Látásunk leszűkített, ha csupán a feladat nagyságát és a magunk gyengeségét észleljük, és nem vesszük észre a teljes 13
