Szolgálat 64. (1984)
Eszmék és események - Szent várakozás (Márton Mária)
dorlásunk ereje és tartalma. Ha ez a várakozás hiányozna életünkből, nem lennénk több, mint minden teremtmény. Az ember létét megelőzi az isteni kegyelem. Az ember eszmélése pillanatától tudja-érzi, hogy mindig több annál, amit ki tud mondani önmagáról. Érzi, hogy nem csak a földre való, érzi, hogy szeretetből él, hogy várnak rá... St. Ágoston ezt így fogalmazta meg: „Magadért teremtettél bennünket, Uram, s nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned...“ A megnyugvás az ember célbaérkezését jelenti: ott vagyok, ahová tartozom. Az Isten megelőzte keresésünket: „Nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett bennünket és elküldte Fiát“... (1Jn 4,7), hogy az emberi élet célba érjen. Isten szeretetében élni a teljességet jelenti: erre született minden ember. Azért van emberi élet a földön, hogy a szeretet növekedjen, szétáradjon, egyre több helyen, hogy az életnek isteni értelme legyen! Isten kézzelfoghatóan szeret minket Fiában, és Jézus példája követhető módon mutatja az utat, amely a szereteten keresztül célba vezet minket. Más úton járva eltévedne az ember. Jézus óta azonban biztosak vagyunk abban, hogy nincs reménytelen élet, mert megmutatta, hogy még a kereszten is növelhető a szeretet. Szt. János apostol mondta is, hogy aki nem szeret az „nem tudja hová megy“. Az nem éri el sorsa beteljesülését, „sötétben él és sötétben jár“ (1Jn 2,11). Sötétben pedig semmi érdemeset nem tud tenni az ember. Jézus óta a szeretet útja a szolgálat: „Példát adtam nektek, amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek“ (Jn 13,15). „Úgy vagyok közietek, mint a szolga“ (Lk 22,27). Amikor szeretünk Jézus születik meg bennünk: karácsonyban élhetünk minden pillanatban. Megélhetem, hogy „az Isten előbb szeret“, s a megélt sze- retetet Jézus példája szerint továbbíthatom. Jézus ezért jött el az Atyától: Benne kezdetét vette a szeretet körforgása. Jézusban elfogadom az Atyát és továbbítom. A szeretetet olykor emberek, események továbbítják felém, de mindig jön, hiszen ebből élünk... Ez a szeretet-kiáradás-továbbadás az emberi élet ritmusa, íze, szépsége, értelme-értéke. Enélkül nincs emberi élet. Mi tudjuk tehát, hogy a karácsony lényege nem egyedül az adok-kapok kedveskedés, hanem az, hogy Isten megelőzött minket szeretetével. Ezzel hívott az életbe, ezt tartom fenn, ez lesz örök sorsunk. Én azért tudok szeretni, mert az Isten már előbb szeretett engemet... Az emberré lett Isten érkezését várjuk, hogy az ember Általa visszaérkezhessen az istenfiúság állapotába. Ö megtette az első lépéseket: közeledik felém. Közeledése hálát ébreszt bennem. Hálámat Isten felé pedig csak az embereknek adott szeretetben tudom kimutatni. Mert a testté lett ige, tőlem is függ: szolgálatban kell állnom, hogy szeretete azok felé is kiáradhasson, akik nem ismerik fel őt! Csak ebben a kiárasztásban bontakozom ki, leszek Isten gondolata szerinti ember: hordózója képmásának, az istenfiúság várományosa. A kibontakozás pedig állandó karácsony: Istennek állandó megszületése bennem: engedem, hogy átjárjon, hogy kiáradjon belőlem. így leszek „Isten képmására teremtett ember“, aki méltó az ő szeretetközösségére. — Amen. * Marton Mária 79
