Szolgálat 64. (1984)
Az egyház szava - Az ember és természetes környezete (Svájci püspöki kar)
Újra fel kell fedeznünk a természetet szemlélő lelkületet; hallgatnunk kell csodálatos nyelvezetét, hogy mindenki megérthesse a teremtés és keresse saját léte igazi értelmét. Ezért jobban kell törődnünk a természettel és helyesebben kell gazdálkodni a Teremtőtöl ránk bízott javakkal. Oda kell hatnunk, hogy a természet a lehető legszennyezettlenebb és gyógyító hatású maradjon! Tiszteletteljesebben kell bánnunk azzal, amit a Teremtő ránk bízott, és a természet csodáiból ki kell olvasnunk Isten jelenlétét és üzenetét. Gondoljunk különösképpen az állatokra. Milyen tisztelettel és gondoskodással tartozunk nekik. Igen gyakran rosszul bánunk velük: vásárlóik kapzsiságának áldozatai lesznek vagy pedig a tudomány örve alatt túlzott és igazolhatatlan kísérleteket végeznek rajtuk. Újra fel kell fedeznünk a minden emberi lét iránti köteles tiszteletet, kezdve a még meg nem született gyermektől egészen a földi létét befejező aggastyánig. Tiszteletünket azokra a személyekre is ki kell terjeszteni, akik nehézséget okoznak vagy ellenfeleink: ők is testvéreink és nővéreink Isten előtt. Assisi Ferenc példájára legyünk mi is a béke követei. Azzá leszünk ha türelmesen szembenézve a családi és munkahelyi ellentétekkel uralkodunk titkos agresszivitásainkon, és ha a társadalmi igazságosságot világos és nyílt dialógussal keressük. így találunk rá a családi és baráti közösség örömeire, az újra felfedezett természet egyszerű szabadságában kibontakozó örömre. Ha ezek és a hasonló ajánlatok valósággá válnak és szokássá lesznek, rajtuk keresztül korunk férfiai és női újra visszanyerik testi és lelki egyensúlyukat, így az ember a XX. század végén újra rátalál a remény útjára. A természet újból az öröm és a béke forrása, Isten teremtménye és az ember hazája lesz. A svájci püspökök. Az énekes imája Istenem, Te kegyesen meghívtál énekeseid seregébe. Add meg nekem az értelem lelkét, hogy ennek a szolgálatnak méltóságát valóban megértsem s neked énekelve, híveid szívét hozzád fölemeljem. Részesíts az alázat lelkületében is, hogy ne várjak elismerést az emberektől, hanem a Zsoltáros szellemében énekeljek, aki erre az imára hív: „Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám hirdetni fogja dicséretedet.“ Az igaz áldozatkészség lelkét add meg, hogy szolgálatomban hűséges, megbízható és áldozatos maradjak. S végül add meg nekem az igaz hit lelkületét, hogy egész életem szeplőtelen ének legyen rólad, és hogy majd méltó lehessek egykor végnélkül zengeni dicséretedet a szentek kórusában. , I Szent Cecília és Szent Pius papa, az egyházi zene védőszentjei, esedezzetek érettem. Amen. 66
