Szolgálat 64. (1984)

Az egyház szava - A Szentatya beszéde Edmontonban

vetőbb kérdéseit. Ez a két terület szigorúan összetartozik. Talán az evangélium egyetlen más szakasza sem szól kapcsolatukról ilyen meggyőzően.

Jézus Krisztusba vetett hitünk bizonyos végleges kifejezésre talál itt: „Az Atya nem ítél senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet“ (Jn 5,22). A mai evangéliumban elénk áll Krisztus, mint bíró. Sajátságos hatalma van ítélni, mert egy lett közülünk, a testvérünk. Az emberi nemhez való testvéri kapcsolata — testvéri kapcsolata minden egyes emberrel — vitte őt a keresztre és a föltámadásra. Minden személlyel való közösségvállalása és a vele való szolidaritásunk nevében ítél ő, a mi Testvérünk és Megváltónk, akit minden emberben felfedezünk: „Éhes voltam... Szomjas voltam... Idegen voltam... Nem volt ruhám . . . Beteg voltam ... Börtönben voltam ...“ (Mt 25,35-36).

Majd kérdezik a jobbján és balján állók, akik fölött ítélkezik: Mikor és hol? Mikor és hol láttunk ilyennek? Mikor és hol tettük azt, amit mondtál? Illetve: Mikor és hol nem tettük azt?

A válasz: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek“ (Mt 25,40). Azaz: „Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek“ (Mt 25,45).

„E legkisebb testvéreim közül eggyel.“ Illetve: egy emberrel, egy szükségben levő egyedi emberi lénnyel.

A II. Vatikáni zsinat azonban, követve a Hagyomány egészét, int hogy ne álljunk meg a keresztény etika individualista értelmezésénél, mert a keresztény etika rendelkezik szociális dimenzióval is. Az ember, mint személy közösségben, társadalomban él. A közösség révén részese az éhségnek, szomjúságnak, betegségnek, rosszultápláltságnak és nyomornak, valamint minden fogyatékosságnak, amely innen származik. így az emberi lény már a saját személyében tapasztalja meg mások igényét és ínségét.

Krisztus, a Bíró beszél tehát az egyről „a legkisebb testvéreim közül“, egyszersmind minden egyesről és az összesről.

Valóban, beszél az igazságtalanság és a rossz egyetemes dimenziójáról. Szóváteszi azt, amit mi Észak-Dél ellentétnek szoktunk mondani. Nemcsak Kelet-Nyugat, hanem Észak-Dél is: állandóan gazdagabb Észak, és szüntelenül szegényebb Dél.

Igen, mindig szegényebb a Dél, míg az Észak gazdagodik. Gazdagabb a fegyvernemekben is, amelyekkel a nagyhatalmak és blokkok kölcsönösen veszélyeztetik egymást. Azzal érvelnek ugyan, hogy éppen azért fenyegetik egymást, nehogy meg is semmisítsék.

Sajátságos egy dimenzió ez, sokak szerint az előfront dimenziója. A halálos veszedelemé, amely a modern világ felett lebeg. Ez különleges figyelmet érdemel.

Éppen ezért, Krisztus szavai szerint, a szegény Dél elítéli a gazdag Északot. Mert szegények ők nemcsak a táplálékhiány, hanem a szabadság és más emberi jogok hiánya miatt is. Ezek a szegény emberek és szegény nemzetek el59