Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Békési István: Isteni kincs a törékeny cserépedényben
A szűzi foganás és szüzesség adta Jézusnak azt az érintetlen emberi természetet, amelyet nem szennyez be a bűn. Ez adta nekünk az Egyházat, . . . amelynek gyermekei a kegyelem fiai, Isten gyermekei. Harmadszor, áthelyez, áttesz bennünket a kegyelem világába, Isten országába. Itt már nem a testi termékenység, a test utódai szerint történik ítéletünk, hanem aszerint, hogy mit teremtettünk a lélek világában. Ennek a hármas szent örökségnek: Jézus szeretetének, az Egyház szeretetének, a cölibátus szere- tetének és értékelésének a védelmezője a szeplőtelen Szűz.“ Nem nyerte el, hogy szombaton vagy valamelyik más Mária ünnepen haljon meg. December 9-én, a Szeplőtelen Fogantatás másnapján fejezte be életét 1979-ben. Omara érsek tartotta a búcsúbeszédet temetési miséjén, a St. Patrick székesegyházban. Zárószavai találóan tükrözték Fulton Sheen Szűzanya iránti bizalmát: „Kedves Barátunk, Sheen érsek. Közöttünk éltél és barátunknak nevezhettünk. A legteljesebb bizalommal ajánlom most lelkedet a kékruhába öltözött fenségesen szép Szűzanya oltalmába és szeretetébe. Bízunk abban, hogy Jézus már így szólhatott hozzád: édesanyám már beszélt felőled.“ Meredek ösvényen Az egyház hivatalos vezetősége avval mutatta ki mennyire értékeli Sheen lelkipásztori működését, hogy 1951-ben New York-i segédpüspöknek nevezte ki. 1966-ban pedig Rochesterben lett megyéspüspök. Aki azonban ismeri a szentek életét, akinek fogalma van az isteni Gondviselés vezetéséről, az sejtheti, hogy Sheen élete sem lehetett csupa siker, elismerés és dicsőség. Ha igazi apostol, Krisztus-követ volt, akkor életéből sem hiányozhatott a keresztút, a megpróbáltatás. A híres, fölkapott ember ellen hamar elkezdődött az áskálódás. Még fiatal, washingtoni professzor korában üzent neki egy nagytekintélyű, komoly egyházi ember, hogy hagyja abba a töméntelen szereplést, nem fogja bírni az iramot: pár év alatt kifogy az anyagból, kiég. „Annyira ismertem a közéleti személyiségeket, hogy megkérdeztem a hírnöktől: úgy-e ez és ez az ember üzente? Igen. Nyugtassa meg, én igen szorgalmasan olvasok, készülök, tanulok; van még mondanivalóm. Ha pedig úgy érzem, hogy már nem lesz, akkor tudok majd magamnak megállj-t parancsolni.“ Ugyancsak washingtoni idejében történt, hogy egyik későbbi érsektársa annyira nem bírta elviselni Sheent (sikerét? előadásmódját?), hogy a katolikus nagygyűlésen feltűnően, ünnepélyesen kivonult a teremből, amikor harmadik szónokként rá került a sor. „Mikor püspök- és érsektársa lettem soha szóvá nem tettem az esetet. Évente meglátogattam, de erről szó sem esett közöttünk.“ Nagyobb keresztet és szenvedést jelentett számára, hogy a sok munka egy időre megtörte egészségét, idegileg is megviselte. Pihennie kellett, hogy összeszedje magát. De ekkor sem volt tétlen: gyönyörű könyv született meg tollából a passióról, Jézus szenvedéséről. Ezért érezték — főleg a lelkigyakorlatok alatt —, hogy tapasztalatból beszél a papi, apostoli élet szenvedéseiről. 56
