Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Liptay György: Egyedül te vagy az Úr

az „Istentől csodákkal és jelekkel igazolt“ Jézusról szólt: teste reményben nyugodott el, lelkét az Isten nem hagyta a holtak honában, és nem engedte, hogy rothadást lásson a Szentje (Csel 2,27). A Messiásról áll, hogy Isten a jobbjára ülteti, és ellenségeit lába elé teszi zsámolyul (Csel 2,34). A Jézus ellen felvonuló királyokat, a háborgó nemzeteket és a hiú terveket kovácsoló népeket (Zsolt 2,1 kk) pedig nyíltan Heródesre, Poncius Pilátusra és Izrael népére értelmezi Péter, de hozzáfűzi: hiába támadnak az Úr felkent szolgája ellen, ök csak végrehajtják azt, amit az Isten hatalma és akarata előre meghatározott. Szenvedésében és megalázottságában is győzedelmesnek látja Jézust, és kéri: nyújtsa ki kezét az Isten, hogy „gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgája, Jézus nevében“ (Csel 4,30).

Érdekes, mennyire a Zsoltárosnak a képeit veszi át, ahol megilleti a Messiást a királyi méltóság, az örök papság és a végső győzelem a világ fejedelme fölött. Megkörnyékezi ugyan a Gonosz, de nincsen hatalma fölötte; gondoljunk csak a kísértések leírására a pusztaságban és a Getszemáni kertben. Döbbenetes képeket sorol fel a 22. zsoltár, amelyet Jézus elhaló ajakkal a kereszten imádkozik: féreg a nagy Szenvedő és nem ember, az emberek gúnytárgya, a népek megvetettje. Megsemmisítik, mégis diadalra jut: „Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged ... Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe“ (Zsolt 22,23,31). Jézus szeretettel tekint nemzetségtábla szerinti ősének, Dávid királynak alakjára. Elfogadta a Dávid fia megszólítást, amikor így fordultak hozzá és kértek tőle valamit. A Jelenések könyve pedig különös előszeretettel jeleníti meg a meg- dicsóült Krisztust olyan prófétai képekkel, amelyekben Dávid szerepel: „A Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja“ (Jel 3,7). „Nézd, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja. Ö majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét“ (Jel 5,5). „Én, Jézus, én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag“ (Jel 22,16). Közös valamennyi képben, hogy erőtől duzzad, jól példázza az örök mennyei Királyt.

Fontossági sorrendben következzék I zajás próféta. Az ö szava ihleti Keresztelő Jánost, aki a pusztában kiáltó szózatot hirdeti. Hatalmas férfiút lát, akinek nem méltó a saruszíját sem megoldani. Amikor tanúságot tesz róla, csupa erőteljes képet használ az Eljövendő bemutatására. Szórólapáttal és fejszével a kezében jön utána egy férfi, hogy tisztogasson és gyümölcstelen fákat kivágjon. Izajás ihleti Máté evangélistát, amikor Immánuel szűzi szülő- anyjáról beszél. Tőle veszi a felségcímeket Lukács: a Gyermek vállára uralom kerül, a neve Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, örök Atya, Béke Fejedelme. Uralma messzire kiterjed, a békének nem lesz vége. Dávid trónját megerősíti és megszilárdítja (Iz 9,5kk). Az Úr lelke nyugszik rajta: megveri az erőszakost és megöli a gonoszt (Iz 11,1 kk). örömhírt visz a szegényeknek, gyógyít, szaba37