Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat

A gyermeki kegyelettel együtt kell járnia a törvények megtartásának. Természetes dolog, hogy az atya végrendeletében, miután emlékeztette fiát a szülők iránti tiszteletre, Istenre és parancsaira is emlékezteti.

Ez a néhány szöveg valóságos magyarázat a szülői parancshoz. Igazolják, hogy a parancs visszhangra talált a korunkat megelőző századok zsidó társadalmában. A parancs nemcsak azért kapott helyet a tízparancsolatban, hogy emlékeztesse a gyermekeket azokkal szembeni köteles tiszteletükre, akiktől életüket kapták. Ezt az egyiptomi és mezopotámiai szövegek már régóta hirdették. Ellenkezőleg, a szülők szerepét Izrael Istenének kinyilatkoztató fényénél látja, aki törvényét Mózesnek adta át és a gyermekek csak a szülőkön keresztül kapják meg ezt az örökséget. A gyermekeknél a parancs „tiszteld atyádat és anyádat" magába zárja annak elismerését, hogy szüleik erre küldetést kaptak. Ez az alapvető meglátás irányítja a törvény megfogalmazását, amely bizonyos módon szól mind a szülőknek mind gyermekeiknek.

Jézus és a szülőkre vonatkozó parancs

Paradoxonnal találjuk magunkat szembe amikor a zsidó írások után vizsgáljuk, hogy mi történt a szülőkre vonatkozó paranccsal. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézusnál a Tízparancsolat megőrizte teljes jelentőségét. így amikor az evangélisták közük Jézus találkozását a gazdag ifjúval (Mt 19,16-30; Mk 10,17-31; Lk 18,18-30), az Úr a Tízparancsolat utolsó, felebarátot érintő előírásait sorolja föl, és a végén hozzáteszi: tiszteld atyádat és anyádat (Mt 19,19). De Mt 15,1-9-ben (vö. Mk 7,1-13) Jézus tovább megy, védi a szülőkre vonatkozó parancsot a régiek hagyományával szemben. Jézus visszavág ellenfeleinek, akik tanítványai szemére hányják, hogy nem tisztelik a régiek hagyományát: Hát ti miért szegitek meg Isten parancsait hagyományotok kedvéért? Azt mondotta az Isten: „Tiszteld apádat és anyádat“ és „Aki apját vagy anyját gya- lázza, halállal lakoljon" (vö. Kiv 21,17). Ti viszont ezt tanítjátok: „Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék, nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátszátok az Isten parancsát.“ — Ebben a szövegben, méginkább mint az előbbiben, Jézus a Tízparancsolat előírását védi azzal szemben, ami szemében elferdülés, és a régiek hagyományával szemben megerősíti Isten szavának a jogait. így Jézus a Tízparancsolattal hirdeti: tiszteld apádat és anyádat. Az evangéliumi elbeszélés összefüggésében a parancs a felnőttekre vonatkozik, akik a templom javára áldozzák azt a segélyt, amire szüleiknek lenne szüksége.

De a paradoxon akkor villan fel igazán, amikor az említett szövegek után oda érünk, ahol Jézus azt állítja, hogy „Aki apját vagy anyját jobban szereti mint engem, nem méltó hozzám (Mt 10,37; Lk 14,26)“, vagy pedig: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a ’leányt anyjával, a menyet anyósával“ (Mt 10,34-35 felhasználva Mik 7,6-ot; vö. Lk 12,51-53). Hogy

24