Szolgálat 64. (1984)

Tanulmányok - Belon Gellért: Ószövetség, Újszövetség

tusban eltűnik minden emberi mérték, mert a hittel Krisztus lakik a szívekben, akiben fel tudjuk fogni, „mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység“, és megismerhetjük Krisztus „minden ismeretet felülmúló szeretetét“, és betelünk „az Isten egész teljességével“ (Ef 3,18-19).

Éppen ezért nem lehet az életnek semmi olyan mozzanata, amelyben ha föltesszük a kérdést: „Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől?“ — rá ne felelhetnénk: „Biztos vagyok abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van“ (Róm 8,35.38.39).

Itt oldódik fel az Ószövetség minden megkötöttsége és korlátja, és kezdődhet — ha élni tud vele — az Isten fiainak élete. Úgy, amint szent Pál imádkozik a hívekért: „Térdet hajtok Urunk Jézus Atyja előtt... Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben“ (Ef 3,14-17).

Árnyékból a fényre

Mózesnek az volt a parancs: „Vigyázz, készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked“ (Kiv 25,40). Ezért „a törvény csak árnyéka a jövendő javaknak, s nem teljes képe a valóságnak“ (Zsid 10,1). Ez kijelöli az Ószövetség helyét az üdvrendben, de az egyes ember üdvtörténetében is. Isten a fejlődés elvét érvényesítette és érvényesíti mindenben. A biológusok úgy mondják, hogy az ember magzat-állapotában végigmegy eddigi fejlődésének minden szakaszán. így kell lelkileg is végigmennie az ószövetségi szakaszon is. Ezért is kell olvasnunk az Ószövetséget, hogy az Újszövetséghez eljussunk. Szükséges az ó, de nem elég. Mint ahogy a gyermekkorra szükségünk van, de nem elég. Ha megállunk a gyermekkor nívóján, akkor törpék leszünk. Ez a félbenmaradás általánosságban is fenyeget bennünket, ezért foglalkozik az Újszövetség annyit a legalizmussal.

Aki Isten szándéka szerint foglalkozik az Ószövetséggel, az megnyílik a benne rejlő továbbvivő és fejlesztő erőknek. Hisz Isten szava mondja: „A törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő alól“ (Gál 3,24-25). Érdekes jelenség, hogy a szektás keresztények jobbadán az ószövetségi Szentírásokból merítik szellemiségüket. Elbűvölődnek tőle, mint elbűvölődünk a gyermekszemtől vagy a tavasz kibomló pompájától. Hiszen az Isten világa tárul fel benne. De tudnunk kell, hogy „mindez csak árnyéka a jövendőnek. A valóság Krisztusban van“ (Kol 2,17).

16