Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Belon Gellért: Ószövetség, Újszövetség
Belon Gellért ÓSZÖVETSÉG, ÚJSZÖVETSÉG örömmei kell megállapítanunk, milyen nagy példányszámban fogy el a teljes Szentírás. Hihetőleg a Szentírás utáni érdeklődésből szentírás-olvasás is fakad. Ez pedig nem egy kérdést vet fel, amire szeretnénk feleletet kapni. Persze minden kérdést most nem vethetünk fel. Amit fölteszünk, azok sem mások, mint az emberi elmének az Isten titkai előtt való toporgásai. Mert hiszen a Szentírás is belesorolódik Isten titkainak sorába, ami előtt az ember úgy áll, mint Mózes a pusztai csipkebokor előtt. Ez a csipkebokor abban az ellentmondásos helyzetben volt, ami Isten minden titkát jellemzi az ámuldozó emberi elme előtt: égett, de el nem égett (Kiv 3,2). Bár az Ószövetség is az Isten szava, de az üdvösségre mégsem elég. Olyan különbségek tudnak lenni a két szövetség között, mint amiket Jézus példáz meg Keresztelő szent Jánoson: „Bizony mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő“ (Mt 11,12). Ezért jó lesz, ha nem a magunk bölcsességére támaszkodunk, hanem a Szentírás kijelentéseire, és így próbálunk elgondolkodni az elénk meredő kérdéseken, és emberi elménk toporgásait az isteni kijelentésekkel kíséreljük meg feloldani. Ó és Új Az első, ami föltűnik, hogy az örökkévaló egyetlen Isten két nagy részletben szól az emberiséghez: Ószövetségben és Újszövetségben. A másik, ami föltűnik: az Ószövetségben sokszor történik utalás a szövetség megkötésére, az Újszövetségben már kevésbe. Maga az Úr Jézus személy szerint csak egyszer említi a szövetséget. Mégpedig az Oltáriszentség alapításakor: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok“ (Mk 14,24). A Jézus nyomába lépő apostoli igehirdetés Jeremiás próféta nyomán beszélt új szövetségről, mint ahogy a Zsidóknak írt levél összefoglalja: „Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr: elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem. Istenük leszek, és ők népemmé lesznek“ (Zsid 8,10; Róm 11,27; vö. Jer 31,33). Hogy az Úr Jézus valami újat hozott, az nem derült ki mindjárt. Szent Pál ajka által halljuk a kinyilatkoztató Istent: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldötte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett“ (Gál 4,4). Nemcsak harminc éves koráig, de fellépése után is megtartotta az ószövetségi törvényeket egészen a haláláig. Hiszen az utolsó vacsorát is a törvény előírása szerint ülte meg. Ezt a törvénynek való engedelmeskedést világosan ki is fejti Hegyi Beszédének az elején: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a 9
