Szolgálat 63. (1984)
Halottaink - P. Szörényi Gábor SJ (Confratres)
fegyelmezettsége, szívjósága miatt. Ilyen tulajdonságai miatt merték rektornak is megtenni, ámde itt nem vált be: az elöljárói tiszt is szolgálat ugyan, de ehhez nem elég csak a szolgálatkészség . . . Igazi aranykora tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a kereszt árnyéka ráborult életére. Az engedelmesség 1958-ban előbb a nógrádverőcei, majd pedig 1961 áprilisában a jászberényi Szociális Otthonba szólította. Aki, mint Jézus, „maga is tudta mi a gyengeség" (Iz 52,2), a jó öreg nővérek igazi papja, apostola, őrangyala, szolgája lett. Húsz év alatt mintegy háromszázat készített fel a nagy útra szentkenettel, imádkozással, éjt napot eggyé tevő, igazán elképesztő áldozatos munkával. A nővérek határtalanul tisztelték, szeretők. Még utolsó éveiben is igazán jó, értelmes, világos, gyakorlatias homíliáival és főleg életpéldájával beérlelte annyi jó nővérnek életszentségét. Egyszerűen fel nem mérhető az a szolgálat, amit mint otthonlelkész népünknek, magyar egyházunknak és az egyetemes egyháznak tett. Húsz évi lelkipásztorkodás után 1978. okt. 12-én hozták be a pannonhalmi otthonba. Gyomorrák. Közeli halálát vártuk. De még öt év telt el odáig. És közben Otthonunkban sem szűnt meg szolgálni. Többek gyóntatója volt, de igazi apostoli területe a levélírás lett. Amíg bírta, mentek a levelek, rokonnak, ismerősnek. Mellette a sok imádság, szentolvasó, szentmiséi, adorációi. Aszkézise, fegyelmezettsége utolsó betegségében is megmutatkozott. A jó Isten megadta neki, hogy az utolsó napig nem szorult kellemetlen betegápolói munkára. Türelmes volt és igénytelen. Négy hétig nem evett, utóbb már vizet is alig ivott. Bámultuk heteken át, hogyan élhet egyáltalán. Ebben a végletesen legyöngült szervezetben mint szimbólumban láthattuk: az erőtlenségben nyilvánul meg az erő a maga teljességében . .. Valószínűleg végig öntudatnál volt. Csont-bőr karjának jellegzetes gesztusával köszönte meg a neki tett — néha jelentéktelen — szolgálatot. Az utolsó négy napban már a töredék kisostyát sem merte magához venni. De még utolsó nap is jelezte, hogy figyel, amikor odasúgták: kezdődik a betegteremben a szentmise. És megrendítő volt látni, amint az áldásra egészen szabályos nagy keresztet vetett. Egyetlen igénye maradt, hogy néha felfrissítsék a kis vizes ruhát, amit a homlokára tett, vagy amivel ajkát nedvesítgesse. És míg rendtársai testvéri közösségben egy születésnapot ünnepeltek, ő — tulajdonképpen már igazán váratlanul — szépen elaludt az Úrban, 1983. augusztus 23-án, déli fél egykor. Hisszük, hogy az égből is erős oltalmunk lesz és segít bennünket, hogy a kegyelem ereje a mi szívünkben is egyre jobban megnyilvánuljon. Hevenesi János SJ P. SZÖRÉNYI GÁBOR SJ (1912—1984) Koporsója köré nem sírni és szomorkodni gyűltek össze az emberek, hanem a Gondviselésnek hálát adni, hogy nekünk adta őt. Jánoshalmán született 1912-ben. (Belon püspök is ott volt a temetésén.) Középiskoláit a kalocsai jezsuitáknál végezte. Ekkor történt ott a Bellarmino Róbert szentté avatásához elismert egyik csoda. Hálaadásképpen az ünnepi alkalomra három diák mehetett Rómába: közöttük ő is. Ott találkozott P. Ledochowskyval, az akkori rendfőnökkel. Mondta, hogy ő is jezsuita akar lenni. A generális így felelt: „Fiam, ne fél, hanem egész jezsuita légy!" Ennek az útmutatásnak akart eleget tenni egész életében. 1930-ban lépett be a noviciátusba. Éppen Bellarmino Szt. Róbert (akkori) ünnepén, 1942. máj. 13-án szentelték pappá. Egy évig a szegedi kisszeminárium prefektusa lett, majd a kalocsai internátus igazgatója. Az államosításkor Pécsett van mint általános iskolai hittanár, majd titkár P. Csávossy tartományfönök mellett. 1950-ben Czapik érsek ajánlatára kinevezték az ún. „Paritásos Bizottság" katolikus vezetőjéül: ez volt az összekötő szerv a püspöki kar és az állam között a szerzetesek sorsára vonatkozó tárgyalásokban. Itt kezdődött kerek harminc éves munkája a „Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat" szervezőjeként és igazgatójaként. Kezdeti kísérletek után létrehozza 94
