Szolgálat 63. (1984)
Eszmék és események - Levelesládánkból
hangom. így az ember jobban értékeli a hang ajándékát, Persze borzasztó rajongás volt az iskolában, mikor hat hét után megint megjelentem. Káró Magdolna S. Sp. S. P. 0. Box 2763 Accra, Ghana, W. Africa + Valamikor sok mindent, érdekeset csináltam, most már csak olyan jelentéktelen mindennapit, azt is gyatrán, lassan. Már ahogy lőhet. Imádkozom. Imádkozom és dolgozom? Nem egészen így. Imádkozom és imádkozva dolgozom. Mit imádkozom? Hát szeretem a Kisjézust és az Anyuskáját. Bolondulok Értük! Mit dolgozom? A kertből kikoptattak. Szomorúan néznek az árva virágok. Szerzek jó könyveket. Csinálok metéltet, a magyarjaimnak tarhonyát, olyan jó szögedieset. Hogy a Szűzanya kedvében is járjak, csinálok olvasókat is. Találtam a pincében egy vegyes tartalmú zsákot. Még a régi szerzetesektől maradt ott. Nem tudták, mit csináljanak vele. Tisztítottam, válogattam. Többféle, szép, jó és hibás olvasószemek. Most már csak türelem és drót kell. Türelem van bőven. Drót? Abban a pincében volt még egy darab jóminőségű, rozsda- mentes drótkötél is. Szép erős olvasókat kötögetek, s velük jutalmazom a jólelkeket. — Hát még? Az újoncok? Múlt évben tizenketten voltak. Világos, nem én vagyok az újoncmester. Órákat se tartok nekik, pedig volna miből. Nincs rá szükség, hiszen úgyis agyon vannak aulázva. A mondanivalóimhoz az üdüléskor jutnak, s más alkalom adtán, pl. ha valamelyik lelki horzsolással jön hozzám. Igyekszem, mint Marcell atya, mosolyogva, behatóan, szeretettel, megértéssel adagolni a gyógyírt. Minden kezelésbe belekeverni a Szűzanya szeretetét és a Kisjézusét, — amint illik egy nagyon boldog legényhez. Magyar nincs. Tavaly előtt volt egy negyed: a nagyapja volt magyar. Fogadalmat tett. Jó szerzetes. Fr. Demétrius OCD C. P. 57 18130 Sáo Roque, S. P. Brasil LEVELESLÁDÁNKBÓL — Múlt—jelen—jövő összetartozik. Eddig is iparkodtam úgy szemlélni és szemléltetni az Egyházat, mint szerves folyamatot, fejlődő Testet, amelyben minden eseménynek megvan a maga rendeltetése. Ne mai szemmel nézzük a múlt eseményeit, hanem az illető korok szemléletével. Ugyanaz a Szentlélek kormányozta akkor is, meg most is az Egyházat. S ahogyan ma sem lehet senkit a legjobbra sem kényszeríteni, úgy a múltban is el kell fogadnunk a fejlődés buktatókkal teli állomásait. Amilyen gazdag a jó Isten a teremtés terén, éppen olyan gazdag, mindent és mindenkit befogadó az emberek között is. Mi vagyunk korlátoltak, és féltjük a kis szemétdombjainkat. Szükséges egy Mag, egy Központ, ahonnan kiindul, kisugárzik a tiszta Tan, de amint karácsonykor a „jóindulatú" embereknek ígérték a békességet, úgy ebbe a kategóriába is sokan tartoznak. Hiszem, hogy az Egyház kegyelermkisugárzása sokkal több léleknek szerzi meg a Megváltás kegyelmét, mint bármilyen statisztika ki tudná mutatni. — A reneszánsz korból azt érzem ki, hogy elindul valami differenciálódás, elválasz- tódás és kiválasztódás. A középkor hatalmi Egyháza megvetette a szilárd alapokat, amire majd felépülhet az a csodálatos Szellemi Vár, a mindenkori Egyház, amelyből sugároznak az eszmék a világba. De egyre inkább mindenkinek magának kell eldöntenie, követi-e vagy nem. Isten mindenkivel egyénileg akarja felvenni a kapcsolatot, hogy a benne rejlő gondolatot közös munkával kifejleszthesse. Ebben látom mostanában a fejlődés lényegét, és a megváltásét is. Az egyháztörténelemmel való behatóbb foglalkozás során már itt-ott sejtem, mi is a megváltás. Tenni, ami rajtunk áll, bármilyen kicsi az. s akkor megtapasztaljuk a Kegyelem csendes működését, eredményét. 77
