Szolgálat 63. (1984)
Eszmék és események - Szeretem a fiatalságot és az Egyházat (Cserháti Ferenc)
Cserháti Ferenc SZERETEM A FIATALSÁGOT ÉS AZ EGYHÁZAT (Gondolatok a müncheni Katolikus Napokon) Érdeklődő ifjúság az egyházi rendezvényeken SS-katonák gyilkos fenyegetései közepette és sötét börtönpince mocskos kövén nyavalyogva rótta papírra Alfred Delp jezsuita atya azt a vigasztaló igét, amely idén a müncheni Katolikus Napok, a németek 88. Katolikus Nagygyűlésének lobogójára került: „Bízzunk az életben, mert velünk él az Isten“. Ennek a börtöncella mélyéből feltörő sikolynak jutott ma osztályrészül, hogy Németor- szág-szerte növelje a krisztusi hitet, erősítse a keresztény reményt és tökéletesítse az Isten és ember iránti szeretetet. A Katolikus Napok rendezői világi hívek, akik nagyon jól tudják, hogy a mai embernek, de méginkább a kereszténynek és nem utolsó sorban a katolikusnak, Németországban és világszerte is, mindenek előtt és főleg, erre az éltető reményre van szüksége: Csak Istennel érdemes élni. Főleg azokat a szekularizált környezetnek kitett gyakorló, hitből élő keresztényeket, katolikusokat kell szem előtt tartanunk, akik nemcsak számítógépek kartotékján nyilvántartott keresztény hullák, hanem őszinte keresői az Isten és ember, valamint az ember és embertárs közötti egységre törekvésnek. Nincs mit áltatnunk magunkat! Az egyházban összetömörült krisztusi örökség hordozói — értem rajta azokat, akiknek még éltető eleme az evangélium és akik még megpróbálnak ennek szellemében élni — egy meglehetősen megszeppent „kisded nyáj“. Ma, amikor egyeseknek úgy látszik, hogy Isten halott, különösen szüksége van Isten megmaradt népének egy olyan bátor és hitvalló megnyilatkozásra, amely a „meghívottaknak“ bátorságot, erőt és lendületet ad. A müncheni Katolikus Napok sok száz rendezvénye — csak a műsorfüzet közel 300 oldal! — mindenképpen életképes és tevékeny egyházi közösségek kialakításán fáradozott, amikor a világi hívek küldetését, Isten és világ, egyház és társadalom kapcsolatát próbálta időszerűen újrafogalmazni. Már a legutóbbi német Katolikus Nagygyűlésekre is jellemző volt, hogy elárasztották őket a fiatalok. így volt ez Münchenben 1984. júl. 4—8-ig is. Erről bárki meggyőződhetett, ha ezen napok alatt otthonában TV- vagy rádiókészülékét bekapcsolta, újságot olvasott, vagy a rendezvények csarnokaiban a többezres hallgatóságot és a müncheni Olimpiastadionban a záróünnepség százezernyi lelkes tömegét látta. Egyébként még csak az ifjúsági rendezvények felsorolására sem vállalkoz- hatom, hát még leírásukra. De említsünk meg egy párat ezek közül: Volt egy „Ifjúsági Központ“ a 23-as vásárcsarnokban, ahol környezetvédelemről, fegyverkezésről, munkahelyről és munkanélküliségről vitatkozhattak a fiatalok. Az „Ifjúsági Oázis“ találkozások, az „Ifjúsági Ciszterna“ elmélyülések helyéül szolgált. Az „Ifjúsági Városnegyed“ számos rendezvényén minden fiatal megtalálhatta 63 /
