Szolgálat 63. (1984)
Az egyház szava - Örömmel vagyok-e keresztény? (Osztrák püspöki kar)
lényeges hiányoznék-e életemből, ha hirtelen el kellene veszítenem az együttélést Krisztussal az Egyház közösségében? Meg vagyok-e győződve, hogy nemcsak igazolható, hanem a szeretet parancsa is lehetővé tenni minden embernek, hogy megismerje Krisztus üzenetét? Meg vagyok-e győződve, hogy — bár teljesen elismerjük a többi vallás értékeit — Krisztus az Isten szeretetének végleges válasza az emberek végső és legmélyebb kérdéseire? Csak aki világos igennel képes felelni szívében ezekre a kérdésekre, az akarhatja a missziót és tudja hozzáadni a magáét ahhoz, hogy minden ember megismerje és szeresse Krisztust. Ezzel eljutunk a második kérdéshez: Mit tehet mindegyikünk konkréten, hogy hatékonnyá tegye a minden kereszténytől elvárt missziós küldetést? Milyen örvendetes tény nekünk püspököknek, hogy nem kell előbb tanítást adnunk és tájékoztatnunk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy állandóan növekszik a missziók anyagi támogatása. Szívből köszönetét mondnunk minden pártfogónak, aki az Egyház missziós művét adományokkal vagy sajtóapostolsággal segíti. Azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy itt külsőségekről van szó, és ezeknek bennünk magunkban van egy elengedhetetlen föltétele: Először hagynunk kell, hogy saját magunkat ragadjon meg Isten szava és a megváltás. A hit és a hitből való élet annak előfeltétele, hogy nyitottak legyünk a közvetlen igeszolgálatra való elhívás iránt. A hazai lelkipásztorok és a missziós hivatások egyre fogyatkozó száma mutatja, hogy hitünknek ez az oldala megelevenítésre szorul. Legyen közös mindannyiunk öröme: A világmisszió az emberiség igazi szolgálata, hiszen semmire sincs nagyobb szüksége, mint az Istennel való és az egymás közötti békére. Az örömhír szavai élni akarnak ... bennünk és minden emberben. Sok tekintet szegeződik az Egyházra. Várakozással teli és kritikus tekintetek. Részvétlen tekintetek, és olyanok, amelyek reá tapadnak, fölfedezik rajta a szeretetreméltót: újfajta keresését, sebezhetőségét, küzdelmét az emberek hitéért. És remélhetőleg olyan szemek is akadnak, amelyek az Egyházban hazát látnak, és a sok évszázad pora alatt fölfedezik benne az örökkévalóság ragyogását. Dr. Karlheinz Franki 57
