Szolgálat 63. (1984)
Az egyház szava - II. János Pál pápa levele a Luther-jubileumra
II. JÁNOS PÁL PÁPA LEVELE A LUTHER-JUBILEUMRA Tisztelendő Testvéremnek, Johannes Willebrands bíborosnak, a Keresztények Egysége Titkárság elnökének. 1983. nov. 10-én van az Eislebenből való Luther Márton doktor születésének 500. évfordulója. Sok keresztény, különösen az evangélikus-lutheránus hitval- lásúak, emlékezik meg ebből az alkalomból arról a teológusról, aki az újkor küszöbén lényegesen hozzájárult Nyugat mélyreható megváltozásához egyházi és világi téren. Világunk még ma is érzi nagy történelmi befolyását. A katolikus egyház számára Luther Márton nevével századokon át egy fájdalmas kor emlékezete kapcsolódik össze, mindenekelőtt pedig a nagy egyház- szakadások kezdetének tudata. Luther Márton 500. születésnapja ezért arra legyen alkalom, hogy az igazsághoz híven és keresztény szeretettel utánagondoljunk a reformáció történelmi eseményektől terhes idejének. Éppen bizonyos időbeli távolságból sokszor jobban meg lehet érteni és ábrázolni történelmi folyamatokat. A lutheránus kereszténység neves személyiségei és testületéi foglaltak állást amellett, hogy a Luther-emlékévet igazi ökumenikus szellemben szervezik meg, és Luther Mártont különösen úgy juttatják szóhoz, hogy előmozdítsa a keresztények egységét. Üdvözlöm ezt a szándékot, és testvéri meghívást látok benne, hogy közösen fáradozzunk mind a történelmi események elmélyült és tökéletesebb képének megalkotása érdekében, mind pedig Luther sokféle örökségének kritikai vizsgálatában. Evangélikus és katolikus kutatók tudományos fáradozásai — messzemenően közös eredményekkel — valóban teljesebb és árnyaltabb képet hoztak létre Luther személyiségéről, valamint a 16. század első fele történeti adottságainak bonyolult szövedékéről a társadalom, politika és egyházi élet terén. Eközben meggyőzően feltárult Luther mély vallásossága; az örök üdvösség kérdésének égő szenvedélye űzte. Persze az is világossá vált, hogy az Egyház egységének megbomlása nem vezethető vissza sem csupán a katolikus egyház pásztorainak értetlenségére, sem csak az igazi katolicizmus hiányos megértésére Luther oldaláról, akármennyire is szerepet játszott mindez. A döntések, amelyekről szó volt, mélyebbre nyúltak. A hit és hagyomány viszonyáról folyó vitában a keresztény hit igazi magyarázatának és elsajátításának alapkérdései forogtak kockán; ezeknek egyház-elválasztó hatását nem lehet pusztán történelmi megértéssel legyőzni. így Luther Mártonra nézve és az egység helyreállításának keresése során kettős fáradozásra van szükség. Mindenekelőtt fontos a gondos történetkutató munka folytatása. Arról van szó, hogy elfogulatlan, csakis az igazság keresésétől vezérelt kutatással helyes képet nyerjünk a reformátorról, a reformáció egész korszakáról és a benne működő személyekről. Ahol vétek van, azt el kell ismerni, akármelyik oldalt terheli; ahol polemika torzította el a látást, azt helyre kell 55
