Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Emmanuel Mounier hite és hősies humanizmusa
,vastagsága' (épaisseur) választja el Krisztustól, hiszen a szó szoros értelmében kortársa lehet, ha részesedik az ő eszményi életében, hanem a kereszténység .vastagsága', amely félreállította Krisztust" (111,693). Az igazi misztikus élet titka ez: csökkenteni a távolságot közöttünk és Krisztus között, illetve az egyes emberek között. Átlátszóvá válni Krisztus előtt. A távolság nem az időből, hanem a szívből ered. Az egyházi közösségnek állandó megtérésre, megújulásra van szüksége. Ezt hangoztatja majd a II. vatikáni zsinat is. Lényegében egyetlen út van a megújulásra és a reformra: a szeretet. Szent János szerint maga Isten — Szeretet. „A keresztény számára csak egyetlen lelkiség van a szó szoros értelmében: az, amelyet a Szentlélek ad; ez magában foglalja mindazt, ami szervesen a szeretet felé mutat“ (I, 750). A berendezkedett kereszténységnek a szeretet dinamizmusa hiányzik (111,693); a Lélek új temploma „az embertestvér szentélye" (I, 767). A Lélek erejében valósul meg a személy végső hivatása: „istenivé válni úgy, hogy istenivé alakítjuk a világot" (I, 766). Hogy mindezt Mounier nemcsak hirdette, hanem meg is élte, azt Frangoise kislányuk betegsége idején tanúsított magatartása, hősies hite bizonyítja. 1939—40-ben, amikor katonai szolgálatot teljesített, kiderült, hogy a kislány gyógyíthatatlan agyvelögyulladásban szenved és soha nem lesz már „normális“. Mounier feleségéhez intézett leveleiből idézek most; szebb tanúságtételt nem igen találhatunk a kereszténység történetében. 1939. okt. 6: „... Belső gyötrelmek, szomorúság, de semmi sem kergethet bennünket a tehetetlenség és a teljes elhagyatottság előtti szorongásba. Tudjuk, hogy egyetlen megpróbáltatás sem negatív (... Frangoise sohasem lesz normális stb.), hanem Krisztus közelít felénk és ezt kéri szelíden: ,Még többet akarsz tenni, meg akarod tanulni a kicsit nagyobb szeretetet, amit a boldogság nem ad meg?' Teljes szívemből, teljes szívünkből remélem, hogy Frangoise az lesz, amivé szeretnénk, hogy váljon, de ha Isten mást akarna, nem vagyok biztos, hogy nem találunk nagyobb lelki örömet abban, hogy sötétségen keresztül vezet útunk, mint ha derék kis asszonykává válna..." (IV, 641) 1940. márc. 20: ......Milyen értelme lenne annak, ha kislányunk csupán egy tö nkretett húsdarab lenne valahol, tönkrement élet, és nem ez a kicsi fehér ostya, aki valamennyiünket túlszárnyal: a misztérium és a szeretet végtelensége, amely elvakítana bennünket, ha szembenéznénk vele; ha minden újabb csapás nem emelne fel bennünket újra, ... és nem lenne a szeretet újabb kérdése. Hallod ezt a kicsi szegény, könyörgő hangot: a világ valamennyi vértanú gyermekéét ... Reggeltől estig ne gondoljunk erre a bajra úgy, mintha valamit elvennének tőlünk, hanem mint valami olyasmire, amit mi adunk, nehogy méltatlanokká váljunk e kicsi Krisztusra, aki itt van közöttünk, - ne hagyjuk, hogy egyedül szenvedjen Krisztussal...“ (IV, 661) 1940. ápr. 11: „... Én is nagy fáradtságot érzek mint Te, és ugyanakkor nagy nyugalmat; érzem, hogy a valós, a pozitív a nyugalom: kislányunk szere45
