Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Giny Kranenburg: Miért vagyok az Egyházban?
Tapogatódzva próbáltam a választ fogalmazni. Ilyesféleképpen: az Úr közvetlen közelsége, megközelíthetősége a szentségekben, különösen az Euka- risztiában, az, ami számomra nélkülözhetetlenné teszi egyházamat. Hollandia híres tradíciója volt a tavaszi nagytakarítás. Hetekig tartott. Mielőtt a háziasszony belekezdett a takarításba, alaposan szemügyre vett mindent. A családi tanács elhatározta, mit kell újból kifesteni, megújítani, megváltoztatni. Egy napsugaras tavaszi reggel kihurcoltak mindent a kertbe, a balkonra, a friss levegőre. Szellőztetni. A szellőztetés után jön a takarítás. A háziasszony megnézni a sok szeretett, meghitt, megszokott, megunt, régi holmit. Néha elidőz emlékeinél és egyetmást, amit már használni nem tud, de megválni sem tud tőle, gondosan elcsomagol. Máskor meg hirtelen elhatározással a szemétbe dobja a használhatatlannak minősített cuccot. Előfordul, hogy később észreveszi: mégis csak kár volt ezt vagy azt kidobni; nem is volt az olyan felesleges, használhatatlan. Hasonlót keres helyébe, és örül, ha rátalál, még ha talán más is a színe, a mérete, de beillik a megüresedett helyre. Ez a hétköznapi hasonlat szememben igen jól példázza a zsinat utáni megújulást. Számtalan új, időszerű, jól beváló, egészséges kezdeményezés jött létre. Nagyon sokan dolgoztak, teljes odaadással és bizalommal. Sok hirtelen félredobott visszakerült a helyére. Átalakítva, időszerűvé téve, más színűre festve. De mint a családban, úgy az egyházban sem egyforma mindenki ízlése. No meg nemcsak az italtól, de a túl sok jó levegőtől is meg lehet ittasodni. Az ittasság pedig akadályozza a józan gondolkodást, mérlegelést. A dialógusból vita lesz, a meghallgatás, beleélés helyét ítélkezés, elítélés veszi át. Táborok és pártok alakulnak. A maga igazát védi mindenki, és közben új sebeket ütünk egymás meleg szívén; pedig zúzódást, kék-zöld foltot, nehezen gyógyuló sebet eddig is már sokan viseltek. Ez az oka, hogy sokan vannak akik saját lelkiismeretükre hivatkozva válogatnak és választanak. Vannak, akik elfáradva, csalódottan hátat fordítanak és elmennek. Vannak, akik hitüket, szeretetüket „két kézre fogva“ maradnak és tovább keresnek. Miért? Mert rendületlenül hisznek az Úr üdvözítő terveiben. Az Isten (eljövendő) országában. Hiszik, hogy a szövetség Istene ígéreteit megtartja. Hiszik, hogy Ö minden embert néven szólít, és feladatot bíz rá. Hiszik, hogy itt a földön a mi feladatunk Isten országának építése. Hiszik, hogy mi emberek vagyunk az Úr keze és lába, meleget és szeretetet sugárzó szeme, megbocsájtást, megértést kimondó szája. Néha megtapasztalják, hogy az Isten országa itt-ott már jelen van, de rendületlenül hiszik, hogy teljes szépségében, harmóniájában még el kell jönnie. Vannak, akik ismerik képességeiket, de tudatában vannak kicsinységüknek is. Elfogadják fogyatékosságaikat, korlátozottságukat, de merik hinni, hogy min3 33
