Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Yves Congar: Értsük helyesen az Egyházat

bevetésével is. Igyekezniük kell a lehető legvalóságosabban és legteljesebben megérteni. Sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy vannak értelmi kötelességeink, és hogy erkölcsi életünk magában foglalja az értelemnek és egyéb képességeinknek használatát, jó felhasználását.

Annál is inkább kötelessége ez napjaink keresztényének, minthogy élénken ráébredt a felnőtt hit igényére. A felnőtt hit pedig önmagának számot adó hit; túljutott a gyerekes hit kerek egészén, aminek minden egyformán szent, egyformán bizonyos volt. Már nem csupán a képzeletből, a kedélyvilágből és az eszmékből indul ki, hanem a tapasztalatból és a valóság bírálatából. A felnőtt különböztetni tud aközött, ami biztos, bebizonyított, és ami nem az. A tapasztalat elvezette arra, hogy felismerje a dolgok pontos körvonalait, fölmérje, mérlegelje őket, tehát megkülönböztetésekkel éljen, amelyekre értelmének ezentúl szüksége van.

Másrészt a mai embernek erősebb a történelmi érzéke. Belehelyezkedik az időbe, jobban meglátja a jelenlegi helyzetre elvezető tények láncolatát. Vállalja ezt a helyzetet. Kikerült egy bizonyos vulgáris platonizmusból, ami azt hitte, hogy kívül él az időn, minden történelmi és társadalmi összefüggéstől szabad elvek szintjén. Éppen ellenkezőleg: fölfedezte a történelmi és társadalmi, valamint a földrajzi, kulturális, gazdasági tényezőket. Nemcsak önmagát és létét kell ezekben a dimenziókban élnie, hanem kereszténységét is. Keresztény elkötelezettsége nem szorítkozik a dogmatikai igazságokra és az istentisztelet kötelességeire, hanem magába akarja foglalni az Egyház történelmi életét, beleértve annak drámai fordulatait, éppúgy, mint ahogy keresztény módon akarja vállalni saját korát, drámáival és reményeivel, közös felelősségeivel és vállalkozásaival. Ebből a mély akaratból származik nagy mértékben P. Teilhard de Chardin munkásságának sikere: lehetőséget tár a keresztények elé, hogy elhelyezkedjenek az emberi történelemben, sőt a mindenség teljes történetében, és történelmi Krisztus-hitet éljenek, annál teljesebb jelleggel, mert ez a hit nincs elvágva az emberbe és a világ jövőjébe vetett hittől. Az ökumeniz- mus ugyanezekből a mély vágyakból húz hasznot, amennyiben az is utat nyit (más szinten ezt teszi a társadalmi vagy politikai cselekvés is) a mai keresztények igényének, hogy vállalják az Egyház életének történelmi drámáit és jelenlegi nagy ügyeit. Nem az önmagában vett, hamis időtlenségben értelmezett Egyházét, hanem ezét az Egyházét, amely húsában hordja az átélt tragédiák stigmáit: a keleti szakadásét, a reformációét, a modern racionalizmusét, a marxizmusét és a proletárok helyzetéét, a háborús fenyegetésekét, a XX. századra jellemző társadalmi és politikai ütközésekét... Az Egyház, amelyet a mai kereszténynek szeretnie, előmozdítania és mindenekelőtt megértenie kell, mindezektől történelmileg meghatározott Egyház. De egyben meghatározzák belső mozgásának szépséges és tiszta irányai, hogy alkalmazkodjék a világhoz, amelyhez hozzá van kötve, és feleletet adjon neki, saját történelmi útjának lényegileg misszionárius idején.

28