Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Teleki Béla: A plébániai élet teológiájához
Másfelől ennek a modellnek kevés a kezessége a Szentírásban. A megközelítés másik hiányossága, hogy nem könnyen vonható be az igehirdetésbe. A kérügmatikus modell ereje mindenekelőtt, hogy jó biblikus alapja van. Másodszor az identitás és küldetés világos érzését adja a keresztényeknek, különösen a helyi egyháznak, mint a jóhírt hirdető gyülekezetnek. Továbbá olyan lelkiséghez vezet, ami Isten fölségére összpontosul, s engedelmességre, alázatra és Isten szaváról tanúskodó készségre vezet. Gyengéje: nem értékeli eléggé azt a tényt, hogy az Ige testté lett. Fennáll a veszély, hogy az Egyház ill. a plébánia teljesen összefüggéstelen történések sorozatára bomlik szét. A diakóniai modell elfogadásának legerősebb jogcíme a modern világ új helyzete. A világnak szüksége van valamire, amit a keresztény közösség nyújthat neki és megerősíthet benne: hitre, reményre, világos értékekre és emberi testvériségre. Továbbá ez a megközelítés új jelentőséget biztosít a plébániai közösségnek, új életerőt, új időszerűséget, új küldetéstudatot: megvinni a Jóhírt a világnak! Andrew Greeley szerint a másik legfontosabb tényező „a plébánia segítőképessége". A tényleges plébániák legkiemelkedőbb teljesítménye az embereknek tett különböző szolgálatok. A legnagyobb ellenvetés: a közvetlen bibliai megalapozás hiánya. A „szolga" kifejezés bizonyos kétértelműségeket tartalmaz. De a keresztény plébániák szolgálata szabad, mások javára irányul. A keresztény közösség — plébánia — misszionárius modelljének szilárd szentírási alapja van, ugyancsak megalapozott a II. vatikáni zsinat okmányaiban is. Sajátos jelleget ad a plébániai hívek életének. Másrészt félre lehet érteni abban az értelemben, mintha misszió csak Afrikában vagy Dél-Amerikában stb. lenne. Valójában a plébániának az egész világon missziós közösségnek kell lennie. A plébániák eszkatológikus modellje a szeretet teljessége felé vezet, azt adja elénk, mint ami a közösség várakozásait meghaladó világot fog teremteni. Elővételezhetjük itt a halál eltűnését. Az emberi nemet átölelő közösség jön létre. Visszahozza mindazokat, akik előttünk távoztak el. Másfelől ez a lelkűiét a világtól való visszavonulás vágyához vezethet: az ember passzív türelemmel vár a jövendő világra. Az Egyház és a plébánia minden adott modell korlátáit meghaladja. Mindegyik teológiai modell a misztikus valóság egy-egy oldalát tükrözi. Ugyanarra a tényleges píébániaközösségre több vagy akár minden modellt is alkalmazhatunk. Végső soron azt hiszem, hogy „a plébánia szerkezetén belül Isten hív minket családi életre", és Krisztus ott van a plébánián belül „a világ végezetéig" (Mt 28,20). 26
