Szolgálat 62. (1984)

Halottaink - Rokonai Simon OCist. (-s -n)

Éder-Szászy László eszménye egész életében ez a kalazanciusi pietas volt. Szerénységében is ragyogó szemmel emlegette még idős korában is kiváló szüleit, tanárait, s tőlük eredeztette áldott életének értékeit. Sík Sándor görög óráin egy életre megszerette az antikvitás szépségét. Prohászka egyénisége úgy megragadta, hogy nála végezte pappá szentelése előtti szentgyónását. Bámulatos szellemi képességei, memóriája fényes karriert ígértek. Már egyetemista korában bölcseletdoktorátust szerzett a keleti nyelvekből, de a teológiai doktorátust is idejében szerezte meg. Mint fiatal hittanár nagy ambícióval végezte ifjúságnevelő munkáját, de tudott időt szakítani arra is, hogy elmélyedjen keleti nyelvekben, és hihetetlenül alapos műveltségre tegyen szert. Dr. Kmoskó Mihály hirtelen halála (1930) megakadályozta, hogy pontot tegyen már készen álló magántanári habilitációjára, de ezt úgy fogta föl, mint isteni beleszólást, hogy egész életét a rábízott ifjúság nevelésére szentelje. Nagy hatással volt a diákokra. Csendes szerénysége, humora, nagy tudása, vele született lelki és pedagógiai erényei keresett gyóntatóvá tették. Nem egy diákja öt-hat évtizeden át nála végezte szentgyónását. Diákjain kívül sokan vannak, akikre hatott lelkületűvel, amikor gyóntatott, esketett, keresztelt, temetett. Ezen felül évtizedeken keresztül — mint szinte névtelen és teljesen önzetlen munkás — végezte a szövevényes házassági perek kihallgatásait olyan precizitással, amit a mai kor embere csak elképzelni és csodálni tud.

Az ötvenes évek elejétől mindez a munka folytatódott, de még észrevétlenebbül, még csöndesebben, szinte teljes rejtettségben. Édesanyjával és testvéreivel élt. őket eltemetve és magára maradva tovább munkálkodott fáradhatatlanul. Élete utolsó hónapjáig hűséges volt napirendjéhez a hajnali misétől a reggeli temetőlátogatáson át a hozzáfordulók lelki gondozásáig. Kórházba kerülve még a betegágyon is gyóntatott.

Egyik gyónója — ma már nagymama — írja: „Még 12 éves koromtól volt gyóntatóm tizennégy éven keresztül. A jó Isten sok kegyelemmel, indítással ajándékozott meg rajta keresztül. Nagyon jó, igazi lelkivezető volt. Szigorú, de jóságos, megértő, Isten helyettese, aki a gyónóra nézve kellemetlent is a javára fordította. Mindig úgy éreztem, és még most is: neki feltétlen el kell jutnia a Mennyei Atyához, hiszen önmagához sem volt kíméletes. Hála érte a Jó Istennek, hogy vele találkoztam, és imáimmal segítem, ha rászorul, hogy minél előbb megláthassa, akit oly nagyon szeretett.“

A rejtőkben látó és mindenért megfizető mennyei Atya fizessen meg neki az örök élettel.

Született Rákoskeresztúron 1898. január 3-án. A Piarista Rendbe lépett 1916. augusztus 27-én. Áldozópappá szentelték 1922. július 2-án. Gimnáziumi hittanár 1922/23-ban Szegeden, 1923/24-től 1924/25-ig Tatán, 1925/26-tól Budapesten.

Tanítványa és rendtársa

ROKONAI SIMON OCist.

(1909—1983)

A Pancsován, Torontál vármegyében született Rokonai Lajos nemcsak ismerte még a soknemzetiségű történelmi Magyarországot, de annak örökségét is hordozta jellemében és alkatában. Temperamentumának délszlávos, ellágyulásra, kitörő lelkesedésre, borongós hangulatokra és pillanatnyi föllobbanásra hajlamos szőttesét magán viselte egész életében. Mikor családja a fővárosba került, Tóth Tihamér diákja és lelki fia lett. ő mutatott utat a buzgó, lelkes és jókedélyű ifjúnak a ciszterci rend felé, amelynek már felsős gimnazista korában oblátusa lett. Az oblátusok akkori otthonában, a budapesti Bernardinumban ismerte meg lassanként a szerzetestanári életformát. 1928- ban lett novícius Zircen, és a hagyományos rendi kiképzés szerint elvégezvén hittudományi tanulmányait a zirci főiskolán, a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikafizika szakon középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Életét mégsem a nevelő-oktató munkásság töltötte ki. Csak két évig volt gimnáziumi tanár Budapesten, utána kápláni és plébániai beosztásban lelkipásztorkodott. A II. világháború végén francia hadifogságba esett.

103