Szolgálat 62. (1984)

Eszmék és események - Két esküvőre (Öry Miklós)

amint a pap is mindennap elkészíti a lelkeknek az oltár kenyerét. Legyen hát életetek bensőséges áldozati élet Isten oltáránál.

Messziről jöttetek ide. Apátok nincs itt, de mennyei Atya megáld benneteket és szövetségeteket. Édesanyátok nincs itt, de az égi Édesanya itt az ő szentélyében szerető szemmel tekint rátok, és biztosít anyai szeretetéről és oltalmáról.

Ajándékul mindegyikötöknek egy-egy olvasót szeretnék adni, hogy magatokkal vigyétek az életre. Az egyik a katakombákból való: egyszerű és erős, mint a férfi hite és jelleme. A másik a loretói litánia titkaival van díszítve, gazdag és tarka, mint az asszony lelke és kedélye. Imádkozzátok gyakran; imádkozzá- tok közösen is. Ez a közös ima erőt és bátorságot fog hozni. A házasélet tulajdonképpen állandó olvasóima. Erős hittel kell megkezdenetek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére szolgáljon. Tele van titokkal is. Vannak benne örvendetes órák, mint az Istenanya életében ... „akit te, Szent Szűz, a Szentiélektől fogantál. Erzsébetet látogatván hordoztál, a világra szültél, a templomban bemutattál...“ De a szenvedés órái is jelentkezni fognak életetekben, nehéz Getszemáni kerti órák és kereszthordozás. Ilyen órákban nyúljatok az olvasó után. A dicsőséges titkok pedig a család gyarapodása lesznek, a családi ünnepek, végül pedig a mennybemenetel, számos gyermek körében.

Római földön állunk. Kornéliához, a gazdag patríciusfeleséghez eljött egyszer egy barátnője, és kérte: mutasd meg az ékszereidet! A nemes római nő elővezette a gyermekeit: Nézd, ezek az én koronám és az ékszereim! A keresztény házasság koronája a nagy család, ékszere a sok gyermek. A Teremtő Isten áldja meg szövetségeteket sok gyermekkel az ő nagyobb dicsőségére, a ti örömötökre, és hazátok javára!

(Levél 1955. máj. 25-én.)

Köszönöm, kedves kishúgom, hogy közölted nagy titkodat és nagy örömödet. Azt hiszem, nem puszta véletlen, hogy éppen elsőáldozásod napján és most írtál. Gondoltál-e rá, milyen hasonlóság áll fönn a két szentség között? Az első szentáldozásban az eukarisztikus Jézusnak ajándékoztad magadat, és ő neked ajándékozta magát. A házasság is kölcsönös ajándékozás. Nemcsak szerelmet adtok egymásnak: még sokkal többet. Szent Pál azt mondja: „nagy titok“ a házasság. Mert legmélyebb értelmében Krisztus jegyességét jelképezi az Egyházzal. Krisztus szerette az Egyházat, és odaadta magát érte áldozati halálában, amire minden szentmiseáldozat és minden szentáldozás emlékeztet bennünket, — hogy megszentelje a keresztvíz fürdőjében való megtisztítással. A házasság is nagy önátadás. Testileg, hogy szeretetben és hűségben életet adjatok földi zarándokoknak, akik egyben az ég polgárai; de lelki összeíorrás is: életszövetségetek csak akkor lesz boldog, ha megvalósítjátok a szép mondást: „Két lélek, de csak egy gondolat; két akarat, de egyetlen tett; két szív, azonos szívverés.“ Sőt még tovább is van: a házasság eljegyzés Istennel is, éppen mert

73