Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Dr. S. Smolnig - Fényesi Márk: A családtervezés problematikájához

hesse a krisztusi ideált. Szinte érthetetlen módon még ma is az egyház az egyetlen komoly tényező, amelyik kifejezetten előkészít a családi életre. A szexuális felvilágosítás ugyan napirenden van, de legtöbbször pusztán tár- gyiasítja a nemiséget, nem segít a házasság, a családi élet boldogabb megéléséhez. Ahelyett, hogy megtanítaná az embereket arra, hogy személyi mivoltunk megkívánja, hogy a lélek éltesse a testet, nem pedig fordítva, hogy a gazdagító gyengédség és a szívből fakadó önátadás önuralmat is követel, amiből az igazi szeretet kifejezőjeként születik a testek közösülése, megelégszik a biológiai ismeretek közlésével, mintegy föltételezve, hogy a nemi aktus magától elvezet a valóban emberi kapcsolathoz a partnerrel.

Amíg az egyház tanítása járta át a közfelfogást, a családi életre való felkészülésnél elég volt a szorosan vett szentségi részesedés és a jogi szempontok kiemelése, vizsgálata. A mai pluralista társadalomban elengedhetetlen, hogy igazi keresztény családtervezéssé teljesedjék ki. Az lenne az ideális, hogy ez otthon, a családi körben csírázzék ki, ahogy egy már 15 éve boldog házasságban élő többgyermekes édesanya ecseteli.

„Szegény értelmiségi családban voltam kisgyermek, testvéreimmel együtt. Apai nagyszüleink is velünk éltek halálukig, s az „öregek“ példamutatása rendkívüli hatással volt rám. Ugyanis láttam a férfiak nemes értelemben vett családfői szerepét, a tekintélyt, amelyet nem spártai szigorral, de következetes, becsületes életükkel vívtak ki maguknak. Láttam nagyon szép anyós—meny kapcsolatot, amelyet mindkét fél alkalmazkodó magatartása s egymás megbecsülése alakított ki, illetve tartott fenn. A szüleim példamutató házasságban éltek, kitartóan, a hűség minden formáját kielégítve. így természetesen az otthoni gyökerekből táplálkozott az a vágyam, hogy szeretnék férjhez menni, s egy szép család összetartó asszonya lenni, de valami nagyszerű társas viszonyban!

Mindezek a vágyak persze nem ilyen letisztultán fogalmazódtak meg, hiszen még csak 10 év körül jártam. A kamaszkoromból nagyanyó alakját máig sem felejtem el, aki 80 évesen ifjú barátnőm volt, s a legkomiszabb időben elsőrendű segítőm. S ebben a nehéz kamaszkorban történt valami nagyszerű dolog. Az egyik nagybátyám, aki pap, minden nyáron összegyűjti egy hétvégére a rokonság fiataljait, 12 és 22 év között — remek pedagógiával, kamaszokra méretezve. Az esti .prédikációk' anyaga: a házasságra való felkészítés. Remek útra- valót kaptunk... szeretettől fűtötten, amit bizonyít mai életem, ahol csodálatosan bevált az elmélet gyakorlati alkalmazása.

Például itt tanultam meg, hogy történetesen a kék szem és 190 cm-es test- magasság mögött akár üres lélek és fej is lehetséges, — ami persze 16 éves lánykák képzeletében szóba sem jöhet.

Például itt tanultam meg, hogy nem szabad a házimunkába egyedül belefeledkezni, hogy milyen jó úgy vasalni, mintha két vasalónk lenne.

Itt tanultam meg, hogy a szülők elsődlegesen egymásnak kell, hogy fontosak legyenek, mert akkor közös, egyetértő odafordulásuk a gyermekekhez a szeretet melegágyát képezi.

41