Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - J. Nourissat: Néhány eszköz az elvált és újraházasodott keresztények szolgálatára

testvérünk szolgálatára. Időre van szükség, hogy újra elfoglalja itt helyét, teljes világosságban és tiszta evangéliumi megkülönböztetéssel. Krisztus új húsvétja a megkeresztelt, érvényes házasságot kötött, elvált és új házasságra lépett em­ber konkrét és jelenlegi életében igen sok szeretetet, szenvedést és különösen hitet kíván meg. Az új helyzetbe került megkereszteltek számára új utak nyíl­nak a húsvét felé. Ez a harmadik övezet egyben az, ahol Jézus, szabadon oda­adva magát húsvétjában és különösen Eukarisztiájában, fokozatosan fel akarja eleveníteni a keresztség összes erőit, és minden segélyforrást, amelyet felhasz­nál a megkeresztelt táplálására mindennapi életében. Még a házasság szent­sége is, ahelyett, hogy a boldogság akadálya lenne, igazi Jákob kútjává válhat, ahol az örök életre szökellő élővíz megnyitja keresztségi és emberi élete min­den zárt ajtaját. Isten türelmes. Ekkor fedezik fel sokan közülük, hogy a remény igazi „megkeresztelt katekumenei". Újra megtalált hitük révén, bármilyen kicsi legyen is az, már Isten országában vannak. Növekednek felebaráti szeretetük új dimenzióiban, s ez a szeretet lassanként Krisztus szeretetévé válik. Ebben a húsvéti övezetben remény ébred bennük, hogy higgyék: ha Krisztus így vonz­za őket a szentségekben, akkor a Lélektől elég erőt kapnak, hogy életüket lassacskán egybehangolják az ő közösségének evangéliumi erkölcsével és élet­szentségi törvényeivel. 3. Azután a „két út“-nak nevezett lelkigyakorlattal fölfedezik az eszközöket, amelyeket maga Isten használ, hogy lelkiismeretük mélyén állandóan folytatódó vagy szüntelenül újra kezdődő közvetlen párbeszédbe vonja őket. Ugyanakkor gyermeki lelkülettel és fokozódó teljességgel számba veszik azokat az eszközö­ket, amelyeket Jézus alkalmaz és már alkalmazott, hogy keresztségük óta bele­testesítse őket titokzatos Testébe, az Egyházba, és meggondolják, hogyan sür­geti őket, hogy újra éljenek mindezzel. Arra vezetjük őket, hogy újra tulajdonuk­ba vegyék mindazt a vallásos és különösen szentségi élményt, amit gyermek­koruk óta az Egyház életében és az Isten szava által szereztek. Fölfedezik, hogy nem is olyan szegények, mint gondolták, vagy mondták nekik. Újraébredt szomjuk az irgalmasság Istene iránt szüntelenül új eszközökre vezeti rá őket. Rajtunk áll, hogy felvilágosítsuk, vezessük, tápláljuk őket. Ne maradjunk le mögöttük, sem a Lélek mögött. 4. Életük pszichikai és vallásos növekedése során lassacskán újra tulaj­donukba veszik keresztségi életüket. Miközben fölismerik Jézus kezdeménye­zéseit és a saját válaszukat, fölfedezik életszentségük útjának szakaszait. Minden lelkipásztornak vagy közösségnek, aki kísérni akarja őket, meg kell tudni állapítania, milyen szakaszban vannak. Ettől függnek az alkalmazandó eszközök. Az „irgalmasság klinikai kartonja“ és a megelőző eljárások h é t szakaszt fedeztettek föl velünk az életszentség útján, ami lehetséges a meg­keresztelt, elvált és újraházasodott emberek számára, akkor is, ha több gyer­mek szülei. Ezeket a szakaszokat az illetők fogadása és meghallgatása során fedeztük föl, de mindenekfölött akkor, amikor ők maguk számoltak be életükről. Mind­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom