Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Örök útitársak (Szerkesztőség)

és szerelmet, hanem éppen ellenkezőleg elmélyítik és elevenebbé teszik. Azt is mondották gyakran, hogy a hűség elvárása nem más, mint rejtett birtoklási vágy. Ezeknek az ismerőseimnek kivétel nélkül felbomlott a házasságuk. Né- hányan közülük szakítottak korábbi nézeteikkel, és új élettársuktól már elvárják a feltétlen hűséget. Átéltem sok barátom házasságának kudarcát, tapasztaltam, hogy milyen szenvedéseket okoz ez a házastársaknak, a gyermekeknek, a rokonoknak és a barátoknak.

6. Pontosan ezek a tapasztalatok, elhatározásaink törékenysége, a jövőnek ez a bizonytalansága tart vissza sokakat a házasságban, a barátságban, a papi szolgálatban és a világi apostolságban való végleges elkötelezettségtől. Úgy érzem, hogy a hűséges Istenbe vetett alapvető bizalom nélkül senki sem kötelezheti el magát véglegesen és feltétlenül. Ez a bizalom maga is éppúgy Isten ajándéka, mint az elkötelezettségben való kitartásunk. Ezért ezt a kegyelmet újra meg újra kérnünk kell és meg kell köszönnünk. Végső következtetésem: az Istennel való eleven, személyes, imádságos kapcsolat nélkül, rendszeres elmélkedés nélkül nem maradhatunk hűségesek Istenhez, élettársunkhoz és igazi önmagunkhoz.

A feleség tanúsága

Házastársam szeretete és az iránta érzett szerelem az én szememben egészen természetesen magába foglalja a hűséget. Úgy érzem, hogy ez egyben az önmagamhoz való hűség is. Számomra nem a hűség a probléma, hanem az, hogy miként őrizhetem meg az első találkozás elragadtatását. A hűtlenség szóról rögtön a házasságtörés jut eszünkbe és egyben a féltékenységi jelenetek, a családi drámák, a gyűlölködő veszekedések, vagy pedig az udvarias, hideg, látszólag civilizált közömbösség. Hogyan és miért jut el két szerelmes ebbe az állapotba? Amíg szerelmes az ember, addig fel sem vetődik, hogy hűséges vagy hűtlen legyen. Én minden vagyok neki, és ő minden a számomra. Ismerem őt, és ő ismer engem, mint ahogy Istenen kívül senki más. Ezért úgy érzem, hogy a férjem házasságtörése után én nem tudnék sohasem teljesen, testemben-lelkemben megbocsátani. És ha én csalnám meg egyszer a férjemet, akkor sem tudnék teljes szerelemben új életet kezdeni. Úgy gondolom, hogy egyedül Isten, a végtelen irgalom tud teljesen megbocsátani. Mi emberek nem tudunk igazán elfelejteni, és én nem hiszek az újra összetákolt kapcsolatokban. Mindig megmarad egy törés. Inkább a szerelem művészetét hangsúlyoznám, mint a hűségre való törekedést. Szerintem minden művészet fantáziát, intelligenciát, humort, kitartást, önkritikát, a szépség, valamint a tökéletesség utáni vágyat tételez fel.

Számomra a hűtlenség saját magam elárulása, megtagadása és lerombolása.

A teljes megbocsátást a végtelen Irgalomtól tanuljuk. Ezért imádkozunk, hogy az ő példájára mi is megbocsássunk az ellenünk vétőknek. Annak is, aki testem-lelkem legmélyebb kincsei, mindent átadó hűséges magatartásom ellen vétkezett. Ne tetézzem ezt az én keményszívűségemmel.

18