Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Kis Monika: Erőviszonyok a mai keresztény családban

ban pedig mellette áll, s nem személye ellen való sérelemnek tekinti azokat. Ha van hitele a gyermek előtt, tehát példát tudott adni neki, a családi béke megteremtéséért hozott áldozatoktól kezdve egészen a villamos- és autóbusz- jegyek magátólértetődő kezeléséig. Ha soha nem kívánt meg olyat gyermekétől, amit ő maga is meg ne tett volna.

Az ilyen törekvések megtaníthatják a gyermekeket is arra, hogy az Istentől kapott kegyelemért is, egymásért is felelősnek érezzék magukat. A levegővel együtt szívhatják magukba a keresztény realizmus, a szabadság és a szolgálat szellemét. így alakul ki a családban az Isten iránti érzék, a reménynek és az örömnek az a finom közege, amely érzékenyen közvetíti az isteni Akaratot, s a vele való együttműködésre indít.

Az Istennel való közös szövetség öntudata pedig már eltéphetetlen kapocs szülő és gyermeke között.

És hogyan vértezheti fel a szülő a gyermekét gyengeségeivel, bűneivel és bukásaival szemben?

Moralizálás, tilalomfák felállítása csak távolabb vinne a céltól. A szülői pie- desztálhoz való görcsös ragaszkodás legfeljebb szánakozást vált ki a mai fiatalból, de lelkében piedesztálra tudja emelni azt a szülőt, akinek a baráti jobbját maga mellett érzi. Együtt keresni Krisztust, akire ő tudva-tudatlan, de szomjazik: ide kell eljutniuk! ... Már maga az együtt-keresés is kaland, amelyben bajtársakká válni: csodálatos élmény. A felfedező utak folyamán bajtárs a bajtársát sok mindenre meg tudja tanítani. Ezek közül a legfontosabb az, hogy Krisztus szemével próbálja nézni Istent, önmagát és a világot.

Teilhard de Chardin a modern hitetlenség egyik főokát az Isten-kép eltorzulásában látja. Itt bosszulja meg magát a deizmus: a Jézust elutasító emberi szellem előtt lassan elhalványult a Fiú megrajzolta drága atyai Arc, s végül a felhők felett trónoló, érzéketlen Kényúr foglalta el a helyét. A Szentírás Krisztus kortársaivá avat bennünket. Ott járhatunk vele Jeruzsálem utcáin, s miközben megosztjuk örömeit, gondjait, reményeit és kínjait, visszakapjuk tőle az igazi Istent.

A nagyralátása és kisebbségi komplexuma közt hánykolódó mai fiatal akkor jut csak nyugvópontra, ha megtanulja Krisztussal becsülni önmagát. Az Isten elgondolta ember felfedezése igényeket alakít ki önmagunkkal szemben: megválogatjuk, hogy mire juttatunk abból az életünkből, amelyet ő a Benne való kiteljesedésre teremtett. Szerencsés, ha ilyenkor idős bajtársa ott áll mellette és választásaiban segítségére tud lenni. Ha ráébreszti arra, hogy csak akkor tagadhatja a kivetni valót, ha már előbb igeneit minden szépet és jót, amit csak maga körül láthat. Ha felkelti benne a vállalkozó kedvet a Szőlőskert és a krisztusi Test mértékegységeinek elfogadására és elfogadtatására. Ezzel már megtanította lázadni is: lázadni minden ellen, ami életét lefokozni és giccsé alázni igyekszik.

15