Szolgálat 61. (1984)
Könyvszemle - Árpádházi legendák és intelmek (Bogyay T.)
ban áttöri a keretet, hogy mai formájában és főként a vége későbbi az Árpád-kornál. Szent László király legendája Kurcz Ágnes fordításában olvasható, helyenként eltérő két változata párhuzamosan egymás mellé nyomva. A kötet legkevésbé ismert darabja, mondhatnánk újdonsága Boldog Ilonának, a veszprémi Szent Katalin kolostor apácájának legendája. Voltaképp nem is legenda, hanem apáca társnői vallanak életszentségének jeleiről. Ezt Érszegi Géza maga ültette át magyarra. Az utolsó és legterjedelmesebb írás, amelyet nem is kellett lefordítani, Árpádházi Szent Margitról szól. A Ráskai Lea másolatában ránk maradt szöveg korszerűsített helyesírással még ma is élvezetes olvasmány. A kötet végén találjuk a bőséges jegyzeteket és minden egyes legendához bibliográfiát. Ebből hiányzanak azonban a nem magyar nyelvű modern szakpublikációk, és lényeges külföldi kutatási eredményeket a jegyzetek sem vesznek tekintetbe. Angol és német nyelven megjelent kutatások tisztázták pl., hogy a Zobor hegyi remete, Zoerard- András nem Polóniából, lengyel földről, hanem az isztriai Pola (Pula) környékéről jött Magyarországra; hogy ki volt Hartvik püspök és miért írta meg a harmadik Szent István legendát; hogy Szent Adalbert sokkal nagyobb szerepet játszott, mint ahogy a 195.0. 11. jegyzetében olvasható. Érthető, hogy Érszegi nem ment bele vitás kérdésekbe, de nem ártott volna figyelmeztetni a legendaírók egyes tévedéseire és nyilvánvaló anakronizmusokra, főként Gél lért püspök Nagy legendájában. Az Árpádházi szentek leszármazási táblázata nem elég világos, és helyenként helyesbítésre szorulna. A jegyzetek azonban olyat is nyújtanak, ami busásan kárpótol a fenti kis hiányokért. Érszegi Géza nem érte be a bibliai meg egyéb irodalmi forrásokra való szokásos utalásokkal. Minden egyes esetben fordításban idézi a megfelelő szövegeket, legtöbbször persze a Szentírást, de számos ókori írót is. Ez több, mint filológia. Az olvasó belelát az Árpád-kori íróknak nemcsak olvasottságába, hanem az egész szellemi légkörbe is, amelyben éltek. így jobban, alaposabban megérti, amit évszázadokkal ezelőtt gondoltak és leírtak. Érszegi Géza ezzel példát mutatott, ami bárcsak iskolát csinálna. Bogyay Tamás LELKIGYAKORLAT AZ EURÓPAI MAGYAR NŐVÉREKNEK 1983. aug. 24-én, pénteken estétől szept. 1-én, szombaton délig Hely: Stella Matutina lelkigyakorlatos ház, Banneux (Louveigné) 5, rue des Fusillés Jelentkezés aug. 1-ig a lelkigyakorlat vezetőjénél: Hegyi György, Litzelhofenstr. 9, A-9800 Spittal/Drau A gyóntatószék az egyetlen hely, ahol nyugodtan kimondhatom: íme ez vagyok, ilyen vagyok! Itt levehetem lelkemről a terheket. Ha mindent leromboltam, mindent elhibáztam, elrontottam életemben, felemelhetem megalázott homlokomat, mert valaki azt mondja közelemben: „Nem vagyok elég tiszta, hogy megbocsássak neked, de elég szegény vagyok ahhoz, hogy veled együtt könyörögjek a megbocsátásért.“ Nem azért gyónunk, hogy kivágjuk magunkból a rosszat, amely lenyom és megaláz. A gyónás nem ugyanaz, mint kimosni a fehérneműt, vagy kihúzni a rossz fogat. Azért gyónunk, hogy elvállaljuk múltunkat, és belemerítsük Isten irgalmasságába. Nem igaz, hogy a jó gyónás után életünket a nulláról kezdhetjük, Soha. Mindig csak folytatjuk. Folytatjuk az életet mindazzal, amik vagyunk, a roncsokkal, a cafatokkal együtt. Ezt jelenti szabadnak lenni. Hiszem, hogy az irgalmas Isten is így nézi múltunkat. S állítom, mert tanúja vagyok minden nap, hogy az ember sokkal értékesebb, sokkal szebb, mint saját lelkiismeretvizsgálata. Jacques Leclerq 94
