Szolgálat 61. (1984)

Eszmék és események - Zarándoklat Chartres-ba (Zsok Ottó)

tárt a találkozáshoz: „Találkozhattam merénylőmmel, és megismételhettem neki bocsánatomat is, amit rögtön a merénylet után megadtam, s azután mikor képes voltam rá, a kórházból nyilvánosan is kijelentettem. Ügy gondolom, gondviselésszerű a mai látogatás is a megváltás évének összefüggésében és keretében. Nem volt megtervezve, programba véve; így adódott, az Úr adta nekem. Ö adta a kegyelmet is, hogy úgy találkozhattunk egymással, mint emberek és testvérek, hiszen valamennyien testvérek vagyunk.“ Ilyen egyszerű az evangélium és a hit szellemében az, amit a nyilvánosság „szenzáció“-ként tart számon.

A női foglyokkal kisgyermekeik is együtt vannak, 18-an három évnél is fiatalabbak. A Szentatya megrendült hangját az ő gügyögésük festette alá, amint rögtönzött, csodálatos szavakkal fordult a rabokhoz: „Meg kell nektek mondanom, hogy itt mélységes megindultságot érzek, látva titeket, mert irántatok, nők iránt különös tisztelettel viseltetem, amely Krisztus Anyja iránti áhítatomból ered, különösen is ebben a karácsonyi időszakban. Minthogy minden nőt így tisztelek, mélyen meghat találkozásunk, ez a látogatás. Fel akarom nektek ajánlani ennek a tiszteletnek a kifejezését a karácsonyi időben, amikor valamennyien találkozunk a jászol, a Szűzanya, a Gyermek Jézus körül. Itt is találkoztam anyákkal és gyermekekkel; ez is forrása megindulásomnak... Mindaz, amit mondok, kevés ahhoz a valósághoz képest, amit bensőmben élek át ezen a találkozáson."

Rebibbia lakóinak bizonyára felejthetetlen nap marad a pápa látogatása. De neki magának is. „Történelmi nap marad az életemben — mondta —, mint embernek, mint kereszténynek, mint püspöknek és mint Róma püspökének: egy börtönben tett látogatás, és az emberi és keresztény, lelkipásztori tapasztalat, amit ez a látogatás hozott.“

S. M.

ZARÁNDOKLAT CHARTRES-BA

A chartres-i székesegyház nemcsak Európa egyik legrégibb gótikus remekműve, hanem minden év májusának első hetében színhelye annak az ifjúsági zarándoklatnak, amelyet Charles Péguy kezdeményezett az első világháború után, hogy — főleg — a francia—német barátság szálait ápolja az ifjúság körében.

1983-ban 6000 egyetemista vett részt a két napig (május 8—9) tartó és 40 km-es útszakaszt magában foglaló .vándorláson', amelynek témája ez volt: „Egy új remény tanúi.“ Az egyetemisták öt országból — Franciaország, Belgium, Hollandia, NSZK, Ausztria — gyülekeztek május 8-án reggel a párizsi St. Germain előtti téren. Jómagam első ízben vettem részt a zarándoklaton, és izgalommal vártam a fejleményeket. Kilenc órakor két egyetemista köszöntötte az egybegyűlteket, majd elpróbáltuk az új reményt és megújulást kifejező énekeket. Később a párizsi dékán rövid buzdítást intézett hozzánk. Fölszólított: le72