Szolgálat 61. (1984)
Az egyház szava - Bűnbánat és kiengesztelődés (Szinódusi atyák)
formán szól: engedjétek irgalmasságomhoz jönni a bűnöst, a bűnösöket, ne tartsátok őket vissza. Msgr. Ruben Lopez Ardon, Esteli (Nicaragua) püspöke (Részlet) Kiengesztelődés „ad intra“ (befelé) Bizonyára elég szó esett már ebben a szinódusi teremben az „Instrumentum laboris“ (a szinódus előtt a püspököknek megküldött munkadokumentum, Ford.) 10. pontjáról. Mégis azt hiszem, sohasem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy elsősorban az Egyház szolgáinak kell a kiengesztelődés tanúságtétele hordozóiként megjelenniök. Mi, a kiengesztelődés szolgái nem vagyunk megóva a veszélytől, hogy a többiek, nem pedig önmagunk bírái legyünk. Amikor látják az emberek, hogy püspök- vagy paptestvérek képtelenek kiengesztelődni egymással, az ilyen magatartást a tanúságtétel lerontásának érzik. De hogy ne ismételjem, amit erről más szinódusi atyák már elmondtak, a következő indítványokat szeretném tenni: a) Dolgozzuk ki a kiengesztelődés megfelelő katekézisét, olyan oktatást, amely a keresztényeket hiteles megtérésre vezesse. Ebben a tekintetben hasznosak lehetnének a közös bűnbánati szertartások. Minthogy Közép-Amerika országaiban tényleges valóság a szakadások a családokban és a csoportokban, az ilyen típusú szertartásokra kellene fektetni a hangsúlyt, anélkül, hogy visszaélésekbe esnénk, vagy elhanyagolnánk az egyéni gyónást. b) Vegyük figyelembe azt a munkát, amit az igehirdetés világi kiküldöttjei végeznek, tekintsük őket a közösség igazi animátorainak (mozgatóinak, lelkesítőinek), nemcsak egyszerű igeistentisztelet-tartóknak. Én személyesen a brazil püspöki kar indítványához csatlakozom. c) Azt is ajánljuk — amint az Instrumentum laboris 42. szakasza utolsóelőtti és utolsó pontjában kifejezésre juttatja —, hogy főleg nehéz korszakokban, vagy mély társadalmi és kulturális átalakulások idején a kiengesztelődés szolgái, püspökök és papok adják egymás közt a kiengesztelődés jeleit és tanúságait, a hívők által világosan érthető jeleket. d) Sürgessük a párbeszédet, mint a kiengesztelődés egyik elemét. e) Mozdítsuk elő ezt a párbeszédet. Az Egyház ajánlkozzék föl ennek szabad és prófétikus tereként. Tegyük mindezt az Evangélium iránti visszavonhatatlan hűséggel, hibátlan közösségben a Szentatyával és tanítóhivatalával. f) Végül ha a szinódus üzenetet intéz az emberekhez, vigye meg a remény, a támogatás, a bátorítás szavát azoknak az országoknak, amelyek — mint például Közép-Amerika vagy a harmadik világ országai — az Egyház reménye. Msgr. Basil Hume westminsteri bíborosérsek Úgy tűnik nekem, hogy a szinódus folyamán jó és bölcs dolgok hangzottak el a kiengesztelődésről és a bűnbánat szentségéről. Még nem sikerült megtalálnunk a kettőt egyesítő köteléket. Idáig a szinódus folyamán különösen a 5 65
