Szolgálat 61. (1984)

Tanulmányok - Tóth József: A bűnbánat és gyónás a pap életében

Először is három alapmagatartásra szeretném felhívni figyelmünket. Ez a három szempont egyúttal a keresztény és papi ember alaphangulata is kell, hogy legyen. Az esti visszapillantáskor (lelkiismeretvizsgálat), havi rekollekció alkalmával, szentgyónás előtt vegyük őket szemügyre.

1. A hűség. Istenhez, mint Atyánkhoz való viszonyunkat legvilágosabban és legélesebben a hűség szemszögéből tapasztalhatjuk meg. Már nagyon megszokottnak látszik — ezért nem markol belénk — a kérdés: hűek voltunk-e Istenhez, az Atya akaratához? Talán tovább segít bennünket az a kérdés: hűek voltunk-e és vagyunk-e ahhoz, amit Isten bennünk elkezdett, és amin állandóan munkálkodik? Az Ö hűsége és fáradhatatlan tevékenysége hűséges és kitartó együttműködést vár el részünkről. Ebből a hűséges „munkaközösségből“ adódik a lelki fejlődés és a lelki érés. Ebből a kölcsönös hűségből születtek és születnek a szentek... Isten munkásságát megtapasztalhatjuk tehetségeinkben, jó hajlamainkban, a Tőle kapott indításokban. A Szentlélektől közvetített és kísért jóföltételekben és elhatározásokban. Személyes történetünkben láthatóvá és foghatóvá váltak a Gondviselés nyomai, és a minket öröktől kereső és szerető Isten „szövetségi“ tettei. Ilyen nyomok és tettek lehettek: első és (talán már) második megtérésünk fájdalmasan-boldog lépései és tényei, pappá szentelésünk, betegségünk, „találkozások“ (sokszor emberektől közvetítve), időről időre visszatérő, éltető „új szavak“, egy búcsújárás stb. Ki-ki maga tudja, és finom érzékkel járjon utánuk. Verjük le a port a múlt élményeiről, amelyekben Isten közelségét megtapasztalhattuk. Fedezzük fel és tudatosítsuk az ö hűséges jelenlétét múltunkban. Istenből fakadt és újra felfedezett múltunk — jelenünk és jövőnk ereje és reménye. így érik bennünk a tapasztalat, hogy Benne bízhatunk, Reá építhetünk, hűségünk nem fog csalatkozni és becsapódni. A hűség a hála és a bizalom rokona. Amikor tehát hűségünk után kérdezünk, az után kutatunk, hogy szoros munkatársai voltunk-e az Atyának, aki „bensőséges egyesülésre“ (LG 1) hívott bennünket. „Hűséges az Isten, ö hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe“ (1Kor 1,9).

2. A második alapmagatartás a gyengéd és szerető figyelmesség. Olyan kapcsolat kialakulásáról van szó, amelyben Isten és köztem, pontosabban az Atya, Fiú, Szentlélek és köztem ez a gyengéd, szerető figyelmesség láthatóvá válik. Tehát arra törekszem, hogy jelét adjam szeretetemnek. Nemcsak bármilyen jelt, hanem gyengéd jelt. Ahol a gyengédség belekerül Isten és ember viszonyába, ott finomul a lélek, ott elmélyül a bűntudat, és a gyónás igénnyé válik. Ennek a kapcsolatnak kialakítása, személyessé tétele, fejlődése és finomítása a célja lelki életünknek.

A gyengéden szerető figyelmesség válasz az Atya gyengéd szeretetére. Mindig ö kezd, és ö mindig a kezdet marad. Sötétségünkben, elhagyatottságunk- ban és „szótlanságában" sem szűnt meg Isten gyengéden'szeretni bennünket. Az ő szeretető sokfajta és találékony, s azért sokszor nehezen felismerhető. Szerető válaszunk tehát sohasem jöhet korán. Legyünk türelemmel magunkkal,

46