Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Roger Schutz: Levél a katakombákból
ismerhetetlen jele az, hogy az ő szeretete — mint minden szeretet — megbocsátás4 * *. Ha megrekednél a büntetéstől való félelemnél, hogyan tudnád szeretni őt? A belső élet akkor folyik újra rendes medrében, ha te, akinek Isten megbocsátott, megbocsátottál a másiknak. A szív tavasza virul ki abban, aki az Istentől neki ajándékozott megbocsátást felajánlja a többieknek. Ne nézz vissza, süllyeszd a magad és felebarátod múltját minden pillanatban a keresztség vizébe, fordulj afelé, ami előtted van. Éld a jelen pillanatot7. Igen, legyen neked elég a ma; akkor kiteljesedik benned egy fejlődés, amely soha nem ér véget, egészen az örök életig. Az Isten keresésében virrassz és imádkozz (Mt 26,37-41). Ha úgy gondolod, hogy nem tudsz imádkozni, vajon az elegendő ok arra, hogy lemondjál róla? Tartózkodjál előtte szavak nélkül. És ha meg tudod tenni, beszélj Krisztus Jézushoz egész egyszerűen, mély alázattal. Egyetlen szó elég, főleg ha lelked mélyéből tör fel. Ima közben olykor rajtakapod magad, amint így beszélsz: „Gondolataim elkalandoznak, szívem szétszóródik.“ Az Evangélium megfelel neked: „Isten nagyobb a szívednél“ (1Jn 3,20). Minden pillanatban add oda magad testestül- lelkestül. Bízz rá mindent, ami terhel. Merd mondani neki: „Add meg nekem, hogy oda tudjam adni magamat.“ Másokkal együtt zengd őt mindaddig, amíg fölfedezed az Isten utáni vágyat. Senki sem választhatja szét az imát és a cselekvést. Nem: harc vagy szemlélődés, hanem egyik a másikkal karöltve, egyik a másikból fakadóan8. A Fel4 A megbocsátás a Szentlélek első ajándéka, olyannyira, hogy el lehet mondani: ahol bocsánat van, ott van az Isten. A bűn büntetőjogi felfogásának ellenhatásaképpen egyesek azt hitték, hogy az embernek a bún alóli felmentése érdekében tagadni kell a bűnt. Kénytelenek vagyunk megállapítani: az ilyen magatartás, ahelyett, hogy elvenné a bűnt, szétszórja és kiterjeszti egész lényünkben. Mások, valami megfoghatatlan bűnösség szédületétől fejüket vesztve, előbb önmaguknak akarnának megbocsátani, hogy Isten is megbocsásson nekik. Igen gyakran a lelkifurdalás súlyától meggörnyedve úgy próbálnak megmenekülni a bűntudat szédületétől, hogy másokat vádolnak. Ez a szédület olyan keserves nekik, hogy másokra hárítják a bűnt, így tehermentesítik magukat tőle. Isten nem akarja, hogy bűnösségünktől ittasak legyünk, hanem hogy elteljünk bocsánattal és bizalommal. Ott van a kiengesztelödés szentsége, hogy megadja Isten bocsánatának személyes bizonyosságát, és megszabadítson a múlttól, hogy a mában éljünk. 7 Lásd Fii 3,13 és Mt 6,34. Aki a múlthoz kötődik, abban nosztalgia, sajnálkozás, szégyenkezés támadhat. Igyekeznünk kellene-e elfelejteni a múltat? De az emlékezet makacs. Egyébként pedig a múlt pozitívan is épített bennünket. Csak az számít, hogy felfedezzük Isten folyamatos bocsánatát. A megbocsátás felszabadít a múltnak az alól a része alól, amely fogva tart, szabaddá tesz, hogy alkossunk a ma előttünk levő adottságokkal. A múlttól vagy a jövőtől való félelem, a ma megélésének képtelensége neurotikus állapotra vezethet. 8 A kereszt körüli ima azoknak a pillanatoknak egyike, amikor .harc és szemlélődés egymást támogatja. A keresztikont a földre helyezni, homlokunkat a kereszt fájára hajtani, a test imájával Istenben lerakni saját terheinket és másokét annyit jelent, mint elkísérni a Feltámadottat agóniájában azokért, akik ismerik a megpróbáltatást 40
