Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megbocsátani? Miért?
A keresztény megbocsátás nem annyira villámhoz, mint inkább napsugárhoz hasonlít: a fénynek nemcsak pillanatnyi felvillanása, hanem folyamatos ragyogása. A „Megbocsátok“ szó nem pusztán elszálló hang, mely az érzelem rövid fellángolását jelzi, hanem egy mind mélyebben megélt állapot kezdete. Nemcsak elmozdítja a két ember között húzódó válaszfalat, de azt is lehetővé teszi, hogy a két élet között kölcsönös, termékeny, építő áramlás induljon meg. O' Flaherty nemcsak egyszerűen tudatni akarta Kapplerrel, hogy nem táplál gyűlöletet magában az üldözésért, hanem emberi kapcsolatot is próbált teremteni a bűnhődő bűnössel. Szavai elvetették a kegyelem magját a másik lelkében, gyakori jelenlétének napja pedig gyümölccsé érlelte a magból kikelt életet. Az állapottá, barátsággá érett emberi megbocsátást használta fel Isten, hogy Maga is utat találjon egy bűnös leikéhez. Megbocsátásával O’Fiaherty csakugyan „Krisztus követségében járt“ (vö. 2Kor 5,20), hogy egy tékozló fiú hazatérjen, és kiengesztelődjék az Atyával. 10 Corrie Ten Boom, miután élete nagy küzdelmét sikeresen megvívta, azt gondolta, hogy ez után a próba után már játszva meg fog tudni bocsátani minden bántalmat. Nem sokkal később tapasztalta, hogy nem így van. Csalódott egy unokatestvérében, s ez nagyon fájt neki, sokáig táplálta magában a keserűséget, míg maga rá nem ébredt, hogy haragtartása mennyire nem keresztény magatartás. Ebből az esetből értette meg, hogy a megbocsátást nem lehet megtanulni: minden bántalom új feladat elé állít, új hívás az irgalomra, új kezdet a megbocsátás útján. A megbocsátás sohasem lehet megszokás, rutin. Minden megbocsátás személyes döntés egy új, páratlan helyzetben. Tanulni lehet a megbocsátást, meg tanulni nem. A régi sérelmekért szívünkben újból és újból feltörő, torkot fojtogató keserűség figyelmeztetés, hogy még ugyanazokért a megbánásokért is nem egyszer, de „hetvenszer hétszer“ kell megbocsátanunk, egészen addig, míg az ember valóban „s z í v b ő I“ meg nem bocsát felebarátjának (vö. Mt 18,22.35). A környezetünkben élő emberek viselkedése gyakran naponta bánt, idegesít, bosszant: emiatt is szükséges a megbocsátás mindennapos újrakezdése, újratanulása. „Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét“ (Gál 6,2). Ezzel a gyakori, szinte szüntelen megbocsátással lassan kialakíthatjuk magunkban, magunk körül a megbocsátás légkörét, amelyben mindenki otthon érezheti magát. Megérzik ezt az emberek, szívesen jönnek hozzánk, mernek megnyílni, mernek önmaguk lenni, merik önmagukat adni. A szinte előre felajánlott megbocsátásnak ebben a légkörében a gyűlölködő világ egy apró sarkában a próféták által megjövendölt messiási ország valósul, Krisztus teste, az Egyház él és növekszik, és maga Jézus van jelen, mert nem tud ellenállni a vágynak, hogy ahol ketten-hárman az ő nevében együtt vannak, ott ő is jelen ne legyen. 37
