Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megbocsátani? Miért?
ő kínjait, lassú halálát egyszerű bocsánatkérésre? Tudta az evangélium tanítását: meg kell bocsátanunk ellenségeinknek. Hollandiában Corrie otthont tartott fenn a haláltáborok testi-lelki sérültjei számára. Tapasztalatból tudta, hogy csak az tudott visszatérni a világba és új életet kezdeni, aki képes volt megbocsátani kínzóinak. Akik csak a keserűséget táplálták magukban, lelki betegek maradtak menthetetlenül. Tudta azt is, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem az akarat tette, amely független a szív „hőmérsékletétől“. Hangtalanul imádkozott, aztán érezte, hogy keze emelkedik, és a feléje kinyújtott kéz felé nyúl. így írja le ezt a pillanatot: „Amikor megérintettem a kezét, hihetetlen dolog történt. Áramlás indult el a vállamból, végigszaladt a karomon át összekulcsolt kezünkbe. Úgy éreztem, gyógyító melegség árasztja el egész valómat, és könnyel telt meg a szemem. .Megbocsátok neked, testvérem, egész szívemből', mondtam. Hosszú másodpercekig fogtuk egymás kezét, a volt őr és a volt rab. Sohasem éreztem Isten szeretetét olyan erősen, mint akkor." A megbocsátás elsősorban kegyelem, Jézus barátainak különleges karizmája. Az emberen át, aki megbocsát, Isten működik, végzi megváltó művét, sebek, bűnök gyógyítását. Isten visz a beteg, elhalt, élettelenné vált emberi kapcsolatba új életet, állít helyre kettétört hidat, mozdít el áthatolhatallannak vélt falat. Amint Midász király érintésétől minden arannyá vált, úgy a békeszerető, békét kereső és felajánló ember lábanyomán mindenütt új élet, új remény fakad. Talán analóg értelemben az ellenünk elkövetett bűnök bocsánatára is alkalmazható Jézus kijelentése, amellyel a bűnbánat szentségét adta nekünk: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer“ (Jn 20,23); Isten megbocsátása egy ellenünk, s így egyben Isten törvénye ellen is vétő bűnösnek csak akkor lesz teljes, ha mi is megbocsátunk neki. Aki megbocsát, az az Isten és a Sátán, a jó és a gonosz közötti kozmikus küzdelemben radikálisan Isten oldalára áll, és Isten győzelmét jelenti, amikor valaki kibékülés szándékával kezét nyújtja a másiknak. Isten teremt újra emberi közösséget az atomjaira széthullott emberiségben, amikor valaki kimondja a szót: „Megbocsátok“. 4 Jézus nem akarja túlzó követelményekkel elviselhetetlenné tenni követőinek életét, sőt inkább hívja azokat, akik elfáradtak és túl vannak terhelve, hogy felüdítse őket: „Vegyétek magatokra igámat, ... az én igám édes, az én terhem könnyű" (Mt 11,28-30). De a könnyű teher korántsem jelent megalkuvást Isten parancsait illetően. Jézus éppen azt tekinti feladatának, hogy Isten teljes akaratát vigye keresztül saját életében, s azt hirdesse követőinek (Mt 5,17). Isten teljes akarata kivitelezésében kell a keresztény ember magatartásának „felülmúlnia“ az írástudók és farizeusok „igazságát“ (vö. Mt 5,20). A hegyi beszéd néhány szóba sűrített summája: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48) felhívás a teljes isteni akarat maradéktalan megvalósítására. Jézus a Sinai hegyén népének törvényt adó Isten tekintélyével sorolja fel a hegyi beszédben a most elérkezett Isten országa erkölcsi normáit: „Hallottá31
