Szolgálat 60. (1983)
Könyvszemle - Pilinszky János: Szög és olaj (Szabó F.)
gyengébb oldala a szerkezete. Bőven kárpótol viszont ezért a sok érdekes részlet, színes leírás, „couleur locale“ — utóbbiból néha talán kicsit több is a kelleténél — és az érzelmi töltet, két irányban is: szenvedélyes indus hazafiság és odaadó bámulat Teréz anyáék és munkájuk iránt. — Szerencsés választás volt a magyar kiadásba fölvett másik kis gyűjtemény: szemelvények Teréz anya szavaiból, imáiból, leveleiből,— elmélyedő jellegével jól kiegészíti a másikat. (Az eredetinek kedvesen többértelmű címe: „A Gift for God", ajándék Istennek.) Görgey-Jolsvay Edit eredeti angolból fordít, és kitűnő munkát végzett. Szinte érezni, amint nagy kedvvel együtt lendül az eredetivel, keverve-válogatva a színeket, árnyalatokat, hangulatokat. Lektor kezén azonban aligha ment át a kézirat, pedig ezt a legjobb fordítás sem nélkülözheti, (gy nemcsak eltérések, hanem tárgyi tévedések is becsúsztak. Pl. a fiatal Ágnes nővér sohasem tanított „főiskolán“ („high school“ = középiskola! 136); a „Sodality“, ahová mint iskolás belépett, nem „testvér-egylet“, hanem 'Máriajkongregáció (136); „religious“ jelentése nemcsak „vallásos“, hanem „szerzetes“ is, Teréz anya ajkán rendszerint az utóbbi, így elkerülhetők lettek volna az olyan mondatok, mint: „indiai vallásos rend“ (136), „fogadalmaink alkotják vallási életünket“ (123) stb. A 122. o.-on nem a megtérésről, hanem a térítésről van szó, a gondolatmenet csak így érthető! A „Mother“ visszaadására kevés az „anya“, főleg így kisbetűvel. Mindezt a remélhető második kiadáshoz. A könyv kedves csattanója sem az, hogy Teréz anya „valamelyik szent“, hanem „something of a saint“, azaz amolyan szent-féle . . . A kötésről Teréz anya egyik legjobb képe mosolyog felénk. Nagyon szomorúan nélkülözzük viszont az illusztrációkat a könyvön belül. Természetesen nem az eredeti gazdag képanyagára gondolunk, de legalább valamennyit be kellett volna venni. Annál is inkább, mert éppen a Szent István Társulat az utóbbi időkben remek képes kiadványokat is közzétett, elég itt a Sienai Szt. Katalin-kötetekre utalnunk. A korrektúra ezúttal örvendetesen gondos. Itt említjük meg, hogy a Szent István Társulat a pápai megnyilatkozások sorozatában megjelentette a szentévi „Aperite portás Redemptori“ körlevél fordítását és az ökumenikus direktóriumot; megjelent továbbá a hat kötetre tervezett „Teológiai vázlatok“ első két kötete: a lapunkban annak idején folyamatosan ismertetett „teológiai kiskönyvtár“ anyaga. A kiadó egyre lendületesebb, sokoldalú munkájához továbbra is a legjobbakat kívánjuk! S. M. Pilinszky János: Szög és olaj. Próza. „Vigilia-könyvek“, Budapest 1982, 513 o. „Egy lírikus naplójegyzetei“ — ezt az alcímet adhatnánk a költő Pilinszky János posztumus prózakötetének. A szöveget Jeleníts István piarista gondozta, aki egy rövid utószóban tájékoztat a szerkesztés szempontjairól. A kötet Pilinszky 1958—1981 között írt rövid jegyzeteit, elmélkedéseit, cikkeit közli, amelyek főleg az Új Ember c. katolikus hetilapban jelentek meg. (A költő munkatársa volt a lapnak 1959-től.) De van benne néhány olyan tanulmány is, amely a Vigíliában és más folyóiratokban látott napvilágot; továbbá két előadás 1967-ből: annak idején meghívásunkra a Vatikáni Rádióban tartotta őket. A válogatás tehát nem a költő szépirodalmi jellegű prózáját mutatja be, hanem főleg vallásos elmélkedéseit, vallomásait; bár írók, költők, zenészek, festők nevével is gyakran találkozunk. A Szentíráson kívül Dosztojevszkij és Simone Weil, Pilinszky kedves szerzőinek gondolatai térnek vissza leggyakrabban. Azt mondhatnám: igazi „lelkiolvasmány“ ez a gyűjtemény, a szó legmélyebb, legtisztább jelentésében. Ha valahol, ezekben a jegyzetekben Pilinszky feltárja evangéliumi lelkét, és így verseinek, költői világának hátterére is rávilágítanak. Kosztolányi örökszép újságcikkeihez hasonlóan ezek a cikkek is maradandó remeklések. Ha van központi gondolat az Evangéliumban, akkor az a szeretet: az egész jézusi üzenet összefoglalása. Nos, Pilinszky „lelkét“ és „ars poetica“-ját is ez a szó 89
