Szolgálat 60. (1983)

Az egyház szava - Építsük az Egyházat (Olasz püspöki kar)

- a keresztény életstílus a társadalmi környezet összetett és gyakran problematikus helyzetében;- a közösség melletti állásfoglalás az előforduló megoszlások, egyenlőtlenségek és kölcsönös különbségek láttán azok között, akik az egy kenyeret eszik;- a karizmák és egyházi szolgálatok gyakorlása, amelyek a Lélek hatalmával és a szeretet kötelékével az egyetlen egyházat alkotják.

Méltóképpen együk az Ür testét

Az apostol mindenekelőtt megbélyegzi a hibrid életstílust: van, aki a megalkuvás jegyében úgy tartja, hogy keresztény életet él, anélkül, hogy visszautasítaná a pogány életet. „Nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kely- hét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról“ (10,21-22) — jelenti ki szigorúan az apostol. A keresztény választás következetességet kíván: az eukarisztia új élet forrása, nem fér össze előző életükkel. Azért „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék“ (10,12).

Pál intelmét visszhangozzák az egyházatyák meggondolásai. I. Pelagius pápa mondja: „Akik nem akarnak egységben lenni, tehát nincs meg bennük a Krisztus testében lakozó Lélek, nem részesülhetnek az áldozatban.“ Szent Ágoston pedig kiemeli: „Aki veszi az egység szentségét és nem tiszteli a béke kötelékét, nem kapja meg a szentség kegyelmét, hanem ítéletet von magára.“

Ezek a hangok ma határozott felhívást jelentenek számunkra, hogy kristály- tisztán éljük hitünket, lerontva az újra feltörekvő pogányság bálványait: gyönyör- hajhászást, hatalmat, vagyont. Minthogy pedig törékenységünk, gyengeségünk hűségünk kikezdésével fenyeget, amikor a hűség megcsorbul bennünk, a ki- engesztelődés szentségéhez kell folyamodnunk. Az eukarisztia méltó vétele megköveteli ezt, mert „aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét... saját ítéletét eszi és issza“ (11,27-29).

Az egység jegyében ünnepeljük az eukarisztiát

Roppant időszerű az egy kenyér szimbolikájához fűződő második elmélkedéssor is: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (10,17). Az eukarisztiában adva van az egység és a testvériség gyökere. Minden megoszlás, önmagunkba zárkózás, minden elkülönülés gyökerében rontja meg az egységet. Hitelessé teszi viszont a szegény iránti figyelem és a kölcsönös szolgálat, hogy „egymás terhét hordozzuk" (Gál 6,2).

Az eukarisztiát valló keresztény közösség nem tépkedheti meg Krisztus var- ratlan köntösét, nem vet viszályt és kedvetlenséget, nem szorít ki senkit és maga sem válik peremjelenséggé azzal, hogy elszakad a többiektől.

Az eukarisztia közösségképző erő, növeli benne a szeretetenergiát; mindenkit befogadó házzá teszi a közösséget, közkúttá, amely felszökő vizét mindenkinek felkínálja, mint János pápa szerette mondani. Benne minden különbözőség összhangba olvad, minden könyörgő hang meghallgatásra talál, minden szükség megleli azt, aki szeretettel hajlik feléje. Találkozás, párbeszéd, megnyílás és ünnep a jellemző jegyei.

61