Szolgálat 60. (1983)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája Mariazellben

bárkitől vagy bármitől is kísértésbe ejteni, hogy ezt a nagylelkű rendelkezésre állást csökkentsétek vagy visszavonjátok. Inkább tegyétek teljes mértékben termékennyé életetekben és az emberek üdvösségének szolgálatában.

Kedves szemináriumi papnövendékek! Mennyi gondolat pezseg bennetek korunk papjának szolgálatáról és életéről! Veletek együtt meg akarunk nyílni annak, „amit a Lélek az egyházközségeknek mond“ (Jel 2,29; 3,6.13.22). Ugyanakkor kérlek benneteket: Éljétek már most eszményeiteket, éppen a közösség eszményét — egymás között és régensetekkel — a hitéletben, tanulásban és szabadidőben.

Minél több közösségi szellem van a szerzetesek és papok között, annál hatékonyabb lesz szolgálatuk. Hogy hogyan élik a közösséget, attól függ majd az is, meri-e több fiatal kockáztatni a szerzetesi és papi hivatás lépését. Ott, ahol eleven életű szerzetházak vannak, ott, ahol lelkipásztorok testvériesen együtt élnek, ott, ahol papok és laikusok összetartanak Krisztus Testének egységében — ott van a legtöbb hivatás is!

5. Kedves Testvéreim! Egész különös örömömre van, hogy ezeket a szavakat itt a mariazelli Istenanya kegyképénél intézhetem hozzátok. Mária, mint Isten Anyja és az Egyház Anyja, kiváló módon anyja azoknak is, akik Fiának küldetését a történelemben folytatják. Hivatásában, az angyal üzenetére mondott fenntartás nélküli igenjében, Isten kegyelmes könyörületének Magnificat-os dicséretében felismerjük saját hivatásunk titkát és nagyságát. A kiválasztására és küldetésére mondott hivő igenben vált történeti valósággá benne Isten Igéje. Ezzel megvalósult Isten örök végzése, amiről Szent Pál beszél a mai második olvasmányban: „Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy részük legyen Fiának lényegében és formájában, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között" (Róm 8,29). Az angyal szava iránti hivő engedelmességével Mária az isteni üdvösségterv középpontjába lépett. Anyasága által lett Isten Fia mindannyiunk testvérévé, hogy hasonlók lehessünk hozzá megigazulásban és dicsőségben. Mert így folytatja ma Szent Pál: „Akiket (Isten) meghívott, azokat meg- igazulttá tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette" (uo. 30). Az ember felmagasztalása, egészen a legfölségesebb Szentháromság dicsőségében való részvételéig, Krisztus, az Isten Fia által valósul meg, ő pedig Mária hivő „Fiat“-ja által lett az Emberfia. Igen, valóban, „boldog, aki hitt"; íme, ezentúl boldognak hirdeti minden nemzedék.

Igen, kedves testvéreim, boldogok vagyunk mi is, akik hittünk, ha — mint Mária — elindulunk Istennel való személyes találkozásunkból, hogy minden ország és földrész hegyvölgyeinek lakóihoz elvigyük ma a hírt: mi történt Mária ölén, mi történt Krisztusban, az ő Fiában, és bennünk, testvéreiben, Isten hatalmas tetteiből. Mert így szól hozzánk Izajás próféta az első olvasmányban: „Sötétség borítja a földet és homály a nemzeteket, de fölötted ragyogva ke! föl az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad" (60,2). Mária hite által felsugárzott Isten világossága, és megvilágítja az új Jeruzsálemet. A Fölséges dicsőségének felviláglása ez, azé a fényé, amely kezdeteivel már minden embert meg55