Szolgálat 60. (1983)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája Mariazellben

AZ EGYHÁZ SZAVA

A SZENTATYA HOMÍLIÁJA MARIAZELLBEN (1983. szept. 13.)

Kedves zarándoktársaim a mariazelli Istenanyához!

1. Mária útra kelt, és egy városba sietett Judea hegyvidékén. A város neve Ain-Karem volt. Ma mi keltünk útra, és őhozzá siettünk Stájerország hegyvidékére. A St. Lambrechtbe való Pater Magnus annak idején egy „cellát“ emelt itt. Több mint 800 éve fogadja benne Mária a zarándokokat, veszi át kéréseiket és köszönetüket, itt szentélyében, „Mariazell“-ben.

Messziről jöttek és jönnek egyre a zarándokok — kormánypáloával vagy vándorbottal —, és mindig újra ajánlják önmagukat és övéiket a „Magna Mater Austriae“, a „Mater Gentium Slavorum“, a „Magna Hungarorum Domina“ oltalmába és esedezésébe. Csatlakoznak ezzel a népek nagy zarándoklatához, amiről éppen most olvastunk Izajás prófétánál: „Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. Tekints föl, nézz körül: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád ... Szíved megremeg az örömtől, és kitágul“ (Iz 60,3-5).

Ebben az órában is újból megnyílik Mária anyai szíve, kedves testvéreim, amikor a Katolikus Napok nagy eseménye után mi is mint zarándokok jöttünk el hozzá, képviselve előtte, szeretetére és gondjára bízva nemcsak Ausztria és a szomszédos népek egyházmegyéit, hanem Fiának egész Egyházát.

2. Kedves püspök, pap és diakónus testvéreim, kedves szerzetesek, kedves szeminaristák, novíciák és noviciusok, kedves világi fivéreim és nővéreim! Isten, mint az ő vándorló népét, valamennyiünket „eleve ismert“, arra „rendelt“ és „hívott“, hogy „részünk legyen Fia lényegében és formájában“ (vö. Róm 8, 28-30). Ez a közös hivatás az Egyház különféle életformáiban és szolgálataiban sajátos módon jut kifejezésre. De azért az Egyházban, akárcsak a családban, nincsenek elválasztó korlátok az egyes tagok és csoportjaik között. Valameny- nyien egymásra vannak utalva, mindenki hordoz mindenkit. így minden egyes találkozás, amiben ezek alatt a napok alatt részem volt, valamennyiőtöket magában foglal, kedves ausztriai hittestvéreim; mindnyájatokra vonatkozik a politikáról és kultúráról mondott, a fiatalságnak és a betegeknek szóló szavam. És mindnyájatokat illetnek a papságról és szerzeteséletről való gondolataim is, amelyeket itt az Istenanya kegyképe előtt megelmélkedésre és személyes elmélyítésre szeretnék rátok bízni.

3. A mai evangélium ebben a mondatban csúcsosodik |d: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45) Ezzel a mondattal az evangélista Erzsébet házából visszatekint a názáreti szobába, a két asszony

52