Szolgálat 59. (1983)
Könyvszemle - Dobraczynski: Szent Maximilián Kolbe (Rákos R.)
lásában mintha mellőzné a szakirodalmat. Feltételezhetően nem voltak elérhetők a szerző számára még olyan klasszikus, úttörő munkák sem, mint pl. Étienne Gilson: „La théologie mystique de Saint Bernard“, Paris 1947, vagy Jean Leelercq: „Saint Bernard mystique“, Paris 1948, pedig ezek meglátásainak figyelembe vétele még mélyebb, időtállóbb következtetésekre vezethették volna. Ugyancsak segítette volna az olvasót a szövegek elmélyültebb tanulmányozásában, ha a kötet elején egy fejezetet találhatnánk a monasztikus irodalom műfajáról, annak sajátos jegyeiről, belehelyezve így a szövegeket irodalmi és szellemi környezetükbe, hátterükbe. A szép kiállítású kötet olvasását nehezíti az idézőjelek nem mindig következetes használata. Hasznos lett volna Szent Bernét szövegeiben ha nem is mindenütt, de gyakrabban hivatkozni a szentírási helyekre, amelyeket a Szent idéz, vagy amelyekre csak utal. A monasztikus szerzők műveikben olyan gyakran használják a Szentírást, hogy szövegük helyenként szentírási idézetekből alkotott tarka szőttes. A jóval kevésbé járatos mai olvasó számára egy-egy mondat így szinte érthetetlen. De ezeknél a hiányosságoknál sokkal nagyobb a könyv érdeme, az érték, amivel a mai magyar olvasótábort megajándékozza. Egy távoli, a miénktől annyira különböző kor izzó istenszeretetéről tesz tanúságot, egy keresztény vallásos géniusz alakját, munkásságát, szavait hozza élet-közeibe, megbarátkoztat a gyakran „ciszterci évszázadinak nevezett 12. század gondolkodásmódjával, egy régi szerzetesrend máig is új, élő és vonzó lelkiségével. Az olvasót talán meglepi a komolyság és szigor, amivel a szerző — Szent Bernátot értelmezve — a látszólag nem is olyan súlyos tökéletlenségeket megítéli. Ez a néha túlzónak látszó szigor magának Istennek halálos komolyan vételéből fakad. Annak számára, aki Istent komolyan veszi, nincsen elhanyagolható hiba vagy bűn. Csak sötétben és félhomályban látszik a gyarlóság csekélynek; Isten fényében minden bűn óriásivá nő. Istennek és világának ez a komolyan vétele, mint háttér, megmagyarázza, miért olyan gyakran használt szó Naszályi szövegében a „feszültség“, „misztikus feszültség“ kifejezés, amit ő maga így magyaráz meg: „Ez a feszültség Isten titkainak és a lélek nagy gondolatainak, vágyainak, törekvéseinek, hevülő izzásának boldog találkozása s lobogása“ (277); „biztosítja, hogy a lélek nem elégszik meg alacsony dolgokkal, hanem szüntelenül a magasságok felé tör, Istent akarja“ (136). Csak ez a saját értékskáláját nem devalváló lélek tudja megtapasztalni teljesen a keresztény élet minden dimenzióját: „Egész életünk egyetlen fájdalom: Isten elrejtőzik előlünk — és egyetlen öröm: lelkűnkben megtapasztaljuk a jelenlévő Istent. A Vőlegény távolságának fájdalma és jelenlétének öröme, mint hatalmas hullám emel, majd mélységbe ejt minket. Látásának élvezete egyetlen és szüntelen reménykedés“ (92). Lelóczky Gy. Jan Dobraczynski—Balássy Péter: Szent Maximilián Kolbe — Ecclesia Könyvkiadó, Budapest 1982, 296 o. A szerzőktől már 1978-ban megjelentett egy kötetet a kiadó „Maximilian Kolbe“ címen, és most ugyanavval a szöveggel és képanyaggal újra nyomta a Boldognak szentté avatása alkalmából. A bíbor vászonkötésú könyv a szentnek derűs képével a sárga borítólapon első pillanatra is kívánatossá teszi forgatását. Az Ecclesia jó egy oldalas ajánlásának címe: „Az asztaltól az éhségkamráig.“ Jan Dobraczynski „Isten Szegénye Magyarországon — Gondolatok a magyar Kolbe-kötet elé“ címmel 1977-i látogatását eleveníti fel Magyarországon, é$ a lengyel—magyar történelem szoros kapcsolatát méltatja. „Kolbe többször kifejezésre juttatta, hogy a népek között és a népeken belül a legerősebb összekötő kapocs a szeretetből fakadó testvériség.“ (7—9.) 80
