Szolgálat 59. (1983)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

a műtrágya cipelése. A rovarirtó szerek felét kapták meg idejében, pedig sokszor kellett volna permetezniük. Az újfajta rizs rövid életű és 100 nap alatt beérik. Sajnos az államilag tervezett szövetkezeti felvásárlóhelyek sokszor nagyon messze vannak a termelőktől. így majd sokat kell a népnek cipekednie. Az utak hamar tönkremennek. Egyszóval a nép élete egyelőre fejtetőre van állítva. Egyrészt örülnek az elért sikereknek, másrészt pedig nem tudják megérteni, mi is történt velük és körülöttük. Az élet egy másik terén, az elemi iskolai oktatásban is nagy változás előtt állunk. Már évek óta tízezrével építtet az állam az olaj árából hat osztályos elemi iskolákat. Most bevezetik a kötelező elemi oktatást, ami eddig teljesen a szülőktől függött. A tanítók alig vannak az iskoláikban, mert egyik tanfolyamról a másikra mennek. Sőt még rengeteg adminisztrációs munkával is megterhelik őket. Az egészségügyi szolgálatot is gyorsan szeretnék kiépíteni az egész országban. Mindezideig kevés az érzék a higiénia iránt. Sajnos a raoggui „poliklinikán* (ez a hivatalos neve, ne nevessetek ki) már hetek óta nincs, aki a betegeket kezelné. Én meg a két fiatal legényem alig győzzük kiszolgálni az embereket, pedig most kezdő­dik az influenza minden változata. És még mit mondjunk a nép gyarapodásáról? 1962-ben öt elemi iskolával kezdtem, húsz év múlva 14-re emelkedett a számuk. Két új állomást kell rendszeresen látogat­nom. Tavaly már teljes három hetet vett igénybe az egész plébánia húsvéti előkészí­tése. Hát jól be kell ütemezni az erőket. Probléma a családtervezés és módszerei főleg keresztények részére. 35 év alatt megduplázódik az indonéz nép. Az idén nagy fába vágtam a fejszémet: Egy 30 m hosszú, 12 m széles „Mehrzweck­gebäude1^ (több célra szolgáló épületet) kell építtetnem. A szükséges 75 000 DM-ból februárig még csak 40 000-et tudtam összegyűjteni. A 35 éves fabódém, a középiskola fiúinternátusa is új öltönyt kap, meg cementalapzatot az osztrák katolikusok jóvoltá­ból. P. Mészáros Ferenc SVD Tromolpos 2 Ruteng/Flores, Indonézia + Ha annyiszor jutottam volna el hozzátok levelemmel, mint amennyire a lelkiisme­retem furdalt, akkor bizonyára meg is untátok volna a sok olvasást. Minél több időt töltöttem Ausztráliában, annál jobban elmerültem a munkában. Az Afrikában rám bí­zott missziós plébánia kb. 200 falut foglalt magában kb. 50 km széles, 100 km hosszú területen. Ausztráliában Sydney, Adelaide, Wollongong, Canberra és New Castle ma­gyarjai gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzam. Ha pedig néha nyugalomhoz jutot­tam volna, akkor rendszeresen jelentkezett az Afrikából magammal hozott malária maradványa: egy kis hőemelkedés, nagy fáradtság és gyengeség érzésével. Amiőta pap vagyok, azt tapasztaltam, hogy addig van nyugalmam, míg az emberek meg nem ismertek. Kihasználják azt a gyenge oldalamat, hogy nekem mindent lehet mondani, én mindent meghallgatok. Egyszer egy jó magyar megsajnált és eljött értem kocsival, hogy megmentsen a látogatóktól. Ez sikerült is neki. A siker örömére tíz órán keresz­tül jóformán megállás nélkül tett tanúságot arról, hogy ő milyen fáradhatatlan a be­szédben. Szívesen vállaltam a hallgató feladatát, mivel az emberek rendkívüli módon ki vannak éhezve arra, hogy egyszer valakinek gátlástalanul elmondhassák minden örömüket és bánatukat. Jelenleg Pápua-Új-Guineában vagyok, hogy néhány hónapon keresztül megfigyeljem az itteni misszionáriusok munkáját és tapasztalataimat Afriká­ban elmondjam, s munkatársaimmal együtt hasznosítsam. P. Pálinkás István SVD 199 Epping Rd. Epping, NSW 2121, Ausztrália + 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom