Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A keresztény vasárnap

értelmében „katolikusabbá“ lenni, vagyis nyitottabbnak egymás iránt, találékonyabbnak a kölcsönös szolgálatban: öregeket és betegeket magunkkal vinni; nemcsak kölcsönösen látogatni az egyházközségeket, hanem ezen belül törődni is egymással, hogy közösen eljussunk a templomba. Tág tevékenységi tér nyílik itt, hogy eleven módon legyünk együttesen egyházzá.

A mondottakból az is világos, miért nem érzik jogosultnak magukat a német katolikus püspökök, hogy ökumenikus istentiszteleteket elégséges vasárnapi istentiszteletként ismerjenek el. Ezek ugyanis nem lehetnek eukarisztikus istentiszteletek a mély különbséget miatt, amelyek fennálltak és még mindig fennállnak a papi szolgálat értelmezése, az Eukarisztia áldozati jellege és az Úrnak az átváltoztatott adományokban való állandó jelenléte terén. Minthogy azonban a vasárnap az apostoli hagyomány szerint — amely a Feltámadottal magával való találkozásból nőtt ki — a kenyértörés, az Eukarisztia napja, azért semmiképpen sem áll a püspökök hatalmában, hogy másfajta istentisztelettel cseréljék fel.

2) Vasárnap a családban

Végül meg kell még felelnünk a kérdésre: Mi köze mindennek a keresztény családhoz? Itt még egyszer emlékeztetnem kell Antióchiai Szent ignácnak bevezetőben idézett szavaira, aki a keresztényeket a vasárnapból élő embereknek nevezi. A vasárnap istentiszteleti közössége, a teremtés hajnalától az Úr újra- eljöveteléig terjedő ívével, tovább hat a hétköznapok együttlétébe is. Nem mindegy, hogy megvan-e a családban ez a közös központ, vagy nincs. Mivel az embert Isten teremtette és Istenért van teremtve, valamiképpen üres marad, ha az istentisztelet hiányzik az életéből. Az emberiét megtisztítása és elmélyítése, amire a hittel átélt istentisztelet vezet, tisztítja és mélyíti a családi közösséget is. Az ilyen részvétel a misén mély közös alapélményeket eredményez, mondhatni ugyanarra az alaphangra hangolja a létet, és így előkészíti az érzés és gondolatvilág legmélyebb összhangját. A kapott bocsánatból megbocsátó készség fakad, a köszönetből hála, Isten titkának áhítatos tiszteletéből egymás iránti tisztelet, a reményteljes hitből bizalom és higgadtság a hétköznapra. Ezért fontos a család számára, hogy meglegyen ez a közös alapélménye, és ebben megtalálja egységének alapját, amelyhez mindig visszatérhet. Más szóval: egész egyszerűen fontos, hogy ne hagyjuk kihasználatlanul az embervoltnak ezt a döntő helyét, az istentiszteletet, ami a legjobban összekapcsol bennünket.

Ebből egészen gyakorlati dolgok következnek. Ha valóban úgy van minden, ahogyan leírtuk, akkor fontos, hogy a vasárnapi szentmisét csakugyan a családi élet központi eseményévé tegyük. Hét közben a család sokfelé szóródik szét, és a fárasztó napi munka után gyakran már nincs lelkierejük, hogy időt biztosítsanak egymásnak. Az istentiszteletnek kellene és lehetne összegyűjtenie a családot, akkor is, ha nem minden családtag vehet részt ugyanazon a

31