Szolgálat 58. (1983)
Halottaink - Dr. Török Jenő piarista (T. M.)
amikor ez a munka akadályokba ütközik. Nem kíméli erejét, nem tekint biztonságára. Lelke nem pihen a fogság, magány, a várakozás éveiben sem. 1956 őszén kész tervekkel indul Nyugatra. Pár hónap múlva 79 éves édesanyja és a keresztanyja is kijön gyermekeihez. Bécsben Rudolf prelátus és munkatársai szívesen fogadják. A magyarok megsegítése érdekében a „Seelsorge-Institut" keretében akkor alapítja meg az Opus Mystici Corporis kiadót. 1957 január 20-án XII. Pius pápa áldását kéri és kapja terveire. Kérésére a rend generálisa engedélyezi bécsi letelepedését, és ott március 15-én, igen szerény keretek között megindul a munka, a háború után Magyarországon megjelent, népszerű vallásos füzetek újranyomásával. 1957-ben már felkeresi a párisi Cerf kiadó szellemi irányitóit, tanácsukra kerül sor több francia kiadvány fordítására. Rendszeresen részt vesz az őszi frankfurti könyvvásáron, ahol nemcsak válogatásra, információkra nyílik alkalom, de megszerezheti a szükséges engedélyeket és szerződéseket is. 1965-ig részt vállal a bécsi pasztorációban, mint a piaristák Szent Tekla templomának káplánja. Főleg a családpasztoráció érdekli. Kiemelkedő élmény volt számára a Zsinat, amelynek 3. és 4. ülésszakán jelen lehetett. így kapcsolatba kerül a magyar püspöki karral. Általuk, König bíboros, meg László István püspök közreműködése révén, valamint a meginduló turizmus által könyvei szabadabb utat kaptak. Postai úton, rendszeresen küldheti kiadványait haza. Tevékenysége és otthon élő rendtársai érdekében 1965 októberében a bécsi egyházmegye veszi át. Hogy hatékonyabban szentelhesse magát munkájának, a kötött plébániai keret helyett a „Familienwerk“-ben vállal munkát. Itt főleg a házasságra való előkészítés terén hozott újat. Bevezette a franciáktól átvett módszert, ahol a jegyesek nemcsak a pappal beszélnek, hanem egy pszichológus, egy orvos és gyakorló házaspárok is foglalkoznak velük. „Életre szólóan szeretni" c. kiadványának ezek a beszélgetések nyújtanak alapot. A vasárnapi pasztorációban haláláig nagy készséggel vett részt, mint helyettesítő, vagy kisegítő gyóntató. Prédikációira mindig alaposan, írásban készült. Megélhetését testvéreinek segítsége egészítette ki. Személyes kiadásaival nem akart a könyvek előállítására összegyűjtött adományok terhére lenni. Munkáját, a könyvkiadást, hivatásnak tekintette, amelyért dolgoznia kell megállás nélkül, feláldoznia magát, nem várva más jutalmat, mint azt, hogy tudja: Isten akaratát teljesíti. — A nagy perspektívák, a tervek embere volt. Tele érdeklődéssel és mély megfontolással. A megoldások sokfélesége lebegett előtte, abból a legjobb, a legmegfelelőbb kiválasztása. Az utolsó tíz évben munkája kiterebélyesedett. Összkiadványainak száma elérte csaknem a százat, átlag 6—8000 példányban. Könyveinek irányvonalát kezdettől látta, és mindvégig szem előtt tartotta. Szempontjai a következők voltak: 1. A hitbeli ismeretek és a lelkiség elmélyítése. 2. Szentírás-olvasás és bibliamagyarázat. 3. Jegyesség, házasság, család és nevelés. 4. Krisztus papja tegnap, ma, holnap. 5. Távol állóknak szánt, a dialógus jegyében írt könyvek. 1982. október 9-én ünnepelte Dr. László István püspök jelenlétében, barátai, jóakarói, munkatársai körében a kiadó 25 éves jubileumát. Zárószavaiban itt azt mondotta: „Hivatásomat nem hagyhatom abba, attól Isten fog elszólítani." Egy fél év sem telt bele, 1983 március 5-én megérkezett számára a behívó. Utolsó éveinek legfőbb törekvését, hogy visszatérhessen a rend keretébe, csak szóbeli ígéretként kapta meg a generálistól. A jogi keretek megtalálását már nem várta meg a halál. Lélekben mindig piarista volt. Hazáját és az ifjúságot szolgálta. Hamvai ott pihennek a váci kriptában rendtársai között. Hisszük: lélekben pedig velünk van és közbenjár értünk, hogy megkezdett munkája meg ne szűnjék, és jól szolgálja a „Nagy Ügyet". M T.M. 95
