Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - Két új magyar imakönyv (Fényesi Márk)
ster 32, 1979. 199—205), vagy a Vatikáni Grották Magyarok Nagyasszonya kápolnájának dúsgazdag kiképzése (1980). A magyar ötvösök 1979-es mainzi bemutatkozásától (Das Münster 32,1979. 341) eltekintve azonban csupán egyetlen átfogó kiállítást rendeztek eddig a mai magyar templomi művészetről 1941 óta: Róma — Budapest 1969. Ezért jelent örvendetes úttörést — ha csak magyar nyelven is — Erdössy Béla albumformájú, ízléssel megszerkesztett füzete. Egy élet tanulmányainak, gondos gyűjtögetésének, a .tündöklő igazság“ rajongó szolgálatának kivonatát nyújthatta csak itt. „Szerény vázlatnak“ jelölt színes kaleidoszkópjába bámulatosan sokat belesűrített szerzője a Magyarországon sem tétlen XX. század vallásos művészetéről. Bevezetőben próbál fogalmakat tisztázni (mi a művészet, a giccs, a vallásos — és az egyházművészet), vitázik, apologizál, rengeteg adatot rejtett beszámolóiba, mentett át a feledés elől. Legyen szabad itt a történeti hűség kedvéért megjegyezni: egy magyar kápolna kérésének ötletét a Vatikáni Grottákban e sorok írója vetette fel először Bécsben az 1970. márc. 10/11-i lelkipásztori konferencián, majd az ausztriai Szt. István Jubileumi Bizottság alakuló ülésén Eisenstadtban 1971. dec. 29/30-án, mint a szellemikulturális tervek referense. A javaslatot a Bizottság László püspök úr elnöklésével, Ádám főlelkésszel és Magyary prelátussal az élen lelkesen pártfogolta (vö. 58. o.). Hol műfajok, hol irányok, stílusok, iskolák, feladatkörök vagy kiállítások szerint csoportosított seregszemléjéből aligha hagyhatott ki érdemesebb művészt Erdössy. Frappánsan jellemzi őket, — némelyiknek fényképét is hozza —, találó tömörséggel írja le, minősíti műveiket, (gy oldja fel elevenen az igazában katalógusszerű felsorolást. Mindig kiérződik mondanivalójából, hogy a műértő nemcsak a maga gyönyörűségére lelkesedik, hanem a lelkipásztor odaadásával igyekszik szemet nyitogatni, megláttatni. Felfedező útra vezeti a hívőt — sokszor a megszokástól észre sem vett saját templomának megismerésére. Beszámol a legújabb kutatásokról, régészeti, műemlékmentő és restauráló munkálatokról, hasznos javaslatokat, praktikus tanácsokat ad művészeknek, mecénásoknak, papnak, hívőnek egyaránt. Hogy kicsit rendszertelen, olykor szubjektív, néha ismétel, máskor túl messzire kalandozik eszmefuttatása, talán éppúgy megbocsátható, mint a festő előre felvázolt skiccének fogyatékosságai. A vázlat gyakran többet árul el az élmény inspirációjából s hatásosabb, mint az akadémikus tökéletességgel megszerkesztett, aprólékos, részletekig menőn kidolgozott kész festmény. Reméljük, hogy egy nagyobbszabású kötet, bőségesen illusztrálva, ahol a jó felvételek megfelelő nagyításban és papíron jobban érvényesülnek, nem túlsókéig várat magára! Lapzártakor érkezett értesülés szerint a mű második kiadása készül: közben előkerült képek, vallásos témájú bélyegek és a görögkatolikus ikonográfia közlésével. Vongrey Félix Két új magyar imakönyv. Csépány László—Keszthelyi Ferenc—Szabó Géza: Párbeszéd Istennel. Imakönyv katolikus híveknek. Ecclesia, Budapest 1982, 638 o. Hetényl Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel. Imák és elmélkedések. Szent István Társulat, Budapest 1982, 511 o. Csaknem egyidejűleg kapott a magyar hivöközösség két imakönyvet. A felnőttek imakönyve első részének („Atyánkhoz szólunk — Imádságok“) záró soraiban megtalálhatjuk az egész kiadvány célját: Segíteni a híveket az örökkévalóság felé, ugyanakkor arra indítani, hogy általuk, életük és imádságuk által is „szebb legyen a föld, az új emberi család közösségének otthona“ (131). A második rész az egyházi év jeles ünnepeire kíséri el a hívőt, és megemlékezik az ismertebb szentekről. A harmadik a szentségeket tárgyalja. A negyedik pedig kb. 200 ének szövegét hozza a Szent Vagy Uramból. 87
