Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága (M. G.)
Az első rész — időrendben az utolsó — 277 éneket tartalmaz, tehát jóval terjedelmesebb, mint a második rész. A bevezetés ugyan a második részhez viszonyítva a felére csökkent, ellenben a jegyzetek 128 oldalra bővültek. A gyűjtési terület is megnőtt, túllépte az ország határait. Ami a gyűjtés idejét illeti, körülbelül egyidőben kezdődött a Mária-énekek gyűjtésével (Pereg, Vác 1929 — egyiket-másikat már 1920-ban hallotta a gyűjtő), de majdnem 40 évvel tovább húzódott: a legkésőbbi gyűjtést 1980- ban végezte Volly István Koroncón, Galgahévízen, Sajópetrin és Tiszavasvárin. A cím — 277 karácsonyi ének — pontosabban talán így hangzana: 277 ének a karácsonyi ünnepkörből. 'Mert a kimondottan karácsonyi énekek mellett találunk a gyűjteményben adventi, mikulási, Luca-napi (kortyoló), betlehemes, újévi és vízkereszti énekeket is. Ez persze csak növeli a gyűjtemény értékét. Tévesen ítéli meg a könyvet az, aki — abból kiindulva, hogy az egyik rész doktori disszertáció volt — az egészet mint valami tudományos kézikönyvet vizsgálja. Volly István munkája értelmes, hasznos bevezetésekkel és bőséges jegyzetekkel ellátott énekgyűjtemény népünk vallásos életének két fontos, hagyományokban gazdag területéről, amelynek anyaga új tudományos munkák alapjául szolgálhat. A talajt kitűnően előkészítette a szerző. Emellett további gyűjtésre ösztönözhet a könyv, elsősorban a Mária-énekek területén. (Édesapám körülbelül 250-et ismert!) Sok olvasóban szép emlékeket idéz fel Volly István műve. A könyvet ízléses kiállításban, szép vászonkötésben adta ki a Szent István Társulat. Véber Gyula Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Budapest 1981, 261 o. A neves néprajzos a szép kiállítású könyv bevezetőjében maga mondja, hogy nem törekedhetett teljességre; a népi hitvilág regionális változataiból azonban „megrajzolható egy-egy jelenség fő vonása." Munkája tehát nem a szűkebben vett szaktudománynak, hanem a néphit iránt érdeklődőknek szól. Ezért a földrajzi helyett inkább a történeti megközelítést választotta. Az olvasó „ne várjon tőlem misztikumot, a néphit megmentését vagy megrovását sem. Célom csak egy történeti folyamat leírása". Előzményként felvázolja az ősvalláskutatás eddigi eredményeit. Ezután a kereszténnyé válás időszakát tárgyalja, majd a reformációt érintve a magyarországi boszorkányperek sajátosságait vizsgálja. Saját gyűjtéseit és tapasztalatait, de mások kutatási eredményeit is nagy tájékozottsággal alkalmazza a XIX.—XX. századi magyar néphit tárgyalása során. Foglalkozik pl. a lidérchez, tündérekhez, hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, természeti és betegségdémonokhoz, rémalakokhoz, a sárkányhoz, a táltoshoz és boszorkányokhoz kapcsolódó hiedelmekkel. Aztán szól a mágia fajtáiról: a rontásról, az igézésről, a kötésről és oldásról, a mágikus úton történő haszonszerzésről, a szerelmi varázslatról stb. Kisebb fejezetek tárgyalják még pl. a jóslást, a varázserejű szót, az ember és a természet kapcsolatát, a népi vallásos kultuszt, ez utóbbin belül a zarándoklatot, a búcsút és a szektákat. A felhasznált irodalomból és a hatalmas gyűjtési anyagból vett szemléletes idézetek gördülékenyen kapcsolódnak a szerző fejtegetéseihez; a könyv stílusa olvasmányos, a mondanivaló érdekfeszítő, lebilincselő. Ha szükséges, a hiedelemmel kapcsolatban először mindig a szó (pl. üdére, garabonciás) eredetének és jelentésének a magyarázatát adja. Figyelme kiterjed a határokon kívüli kutatási eredményekre is: a Luca-boszorkánnyal kapcsolatban például megjegyzi, hogy nemcsak magyar területen, hanem Kelet-Ausztriában, horvát, szlovén, cseh-morva és szlovák területen is ismert volt. A jelenségeket többféle megvilágításba helyezi többek között oly módon, hogy a hiedelemhez fűződő elbeszélések változataiból többet is közöl (pl. a lidérctörténet). Álljon itt a szerző saját gyűjtéséből egy, a jugoszláviai Drögön 1973-ban feljegyzett un. laikus ima: „Fölajánlom az én imádságom / Magam bűne bocsánatjáér, / Szép Szűz Máriának / Hét fájdalmáér, / Krisztus Urunk / Kínszenvett sebeiért / És drága, 86
