Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Josef Bommer: Dinamikus egyházközség és népi vallásosság
lium kritikus a rituáléval szemben, ugyanúgy kritikus a népi vallásossággal szemben is. A „tiszta evangélium“ reformátori szavának e ponton - minden lehetséges félremagyarázása ellenére az egészségtelen puritanizmus irányában — mégis csak megvan a maga jelentősége. A népi vallásosságot mindig a pogányságba és a mágiába való lesüllyedés veszélye fenyegeti. Úgy gondolom, hogy a népi vallásosság megváltása éppen a szó (az ige) által történik, minden szó által, amely átfogja és kiaknázza az evangélium szellemét és Jézus üzenetét. Mint minden vallásos tettünk, így a népi vallásosság is ezen ítélet alatt áll, s engednie kell, hogy Isten szava folyvást kritikusan rákérdezzen. Az evangélium szelleme e ponton inkább szembeszegül a vallás mitikus-mágikus értelmezésével. Az evangéliumnak ezt a szellemét mind az egyházi tanítóhivatalnak, mind a teológiának képviselnie kellene a népi vallásossággal szemben, még akkor is, ha a népi vallásosság és a tudományos teológia nem éppen élt — és még nem él - mindig jó egyetértésben. G. Schüepp alapvető megjegyzése találó: „A világ mágikus értelmezése, amelyben egy szónak vagy egy cselekvésnek titokzatos erőt is tulajdonítanak, az ember alapszükségletének felel meg. Ezt ma is kihasználják babonás szokásokban éppúgy, mint a vallás régebbi formáiban. A keresztény vallásosság azonban éppen erről mond le, és Jézus tanúságtételének oktatása az élet és a világ egyszerű tapasztalatán nyugszik, hogy felismerje és megvallja Isten cselekvését és akaratát“ (vö. J. Baumgartner, i. m. 172). A népi vallásosságnak is szüksége van az értelmező és megvilágosító igére. A Szentírás szava így kap primátust a népi vallásosság irányában is. Itt is sok esetben be kell vezetni a felszabadítás és megvilágosítás folyamatát. Mert ahol a népi vallásosság végeredményben csak az ember — önmagában teljesen jogosult — vallásos igényeinek tesz eleget, és csak vallásosságában való önmegerősítését szolgálja, ahol mindenekelőtt biztonságot kölcsönöz, vallásos szükségleteket elégít ki, s már nem jelent kihívást a kérdezésre és keresésre, Jézus üzenetének jobb megértésére — ott még a legjobb szándékú népi vallásosság is hűtlen lett evangéliumi küldetéséhez. A népi vallásosságot állandóan evangelizálni kell, akkor — Isten szava kritikájának és ítéletének hatása alatt — megvan a maga jelentősége, és biztosan sok embert vezet a Jézus Krisztussal való mély találkozásra. Tézisek, gyakorlati következmények 1. Ne mondjunk le a népi vallásosságról! A „dinamikus egyházközség“ - amely tudatosan megnyílik a mai egyházközségi reform követelményeinek és következményeinek, és mint felvilágosult egyházközség hivő módra aláveti magát a jézusi áthagyományozásnak —, tehát még az ilyen „nyílt egyházközség“ sem mondhat le egyszerűen — és nem is akar lemondani — a népi vallásosságról. Ez akkor is érvényes, ha a népi vallásosság bizonyos formáit a tradícióból vették át; nagyon jól elgondolható, hogy egy ilyen egyházközség is bevezet és értelmesen ápol szokásokat, amelyek a népi vallásosság köréhez sorolandók (pl. Mikulás, gyertyaszentelés a misén, úrnapi körmenet, búcsújárások stb.). 39
