Szolgálat 58. (1983)
Tanulmányok - Babos István: Az ember és a szimbólumok
sítását szolgáló tevékenységek célját, értelmét és értékét szimbolikus cselekményekben foglalta össze. Népi szokásaink egész sorozata tanúskodik erről. Jellemzőjük, hogy nemcsak az ember munkájának eredményeit ünnepük, hanem mindazokat a jótékony erőket, amelyek elősegítik az ember igyekvését. Az ártó erők és szellemek ugyancsak felbukkannak az ünneplés alatt; ezeket különös szertartásokkal igyekszik távol tartani. Ezek a szimbolikus ünneplések a nép életében felölelték és egységbe fogták az élet minden mozzanatát és az azt érintő természetes és természetfeletti, emberi, isteni és démoni erőket, a hétköznapi és a vallásos életet. így alakulnak ki a természetes szimbólumok. 2. A mások felé nyitott ember szimbólumai Ha csak egyetlen ember — akár férfi, akár nő — maradna meg valami nagy katasztrófa után, az már csak múzeumi tárgy lenne, nem ember a szó szoros értelmében. Az emberhez szükségképpen hozzátartozik, hogy társa legyen — ezt bizonyítja a kétneműség —, és hogy társai legyenek, aminek bizonyítéka egyéniségének fejlődése: nagy befolyással van rá a közvetlen (családi) és szélesebb (társadalmi) környezet. Ebben a fejlődési folyamatban a pszichológia és szociológia szerint a kiemelkedő egyéniségek játsszák a legfontosabb szerepet. A személyeket az ember nemcsak észreveszi, mint a tárgyakat, hanem üdvözli őket (vagy elfordul tőlük), azért, hogy velük kapcsolatot teremtsen, közülük magának megfelelő segítőtársat vagy munkatársakat keressen. Társaival együtt szövi terveit, és igyekszik biztosítani életét. Éppen azért gátat emel mindannak, ami a közösség egységét megbontja, és jutalmazza mindazt, ami azt elősegíti. Párválasztással kapcsolatos és más avató népszokások példa minderre. Tabunak, sérthetetlennek nyilvánít bizonyos tárgyakat vagy személyeket, egyrészt azért, mert szerepük igen fontos a közösségnek, és így védi magát a tabuval illetett tárgyat vagy személyt, másrészt azért, hogy a tabu ártó hatásától megvédje a közösséget. Azokat, akik életükben megvalósították a közösség értékeit, külön tisztelettel veszi körül, szimbólummá emeli őket, és példának állítja a későbbi generációk elé. Népszokásainkban a „keresztapa" ilyen szimbolikus személy, aki keresztgyermeke életének minden fontos fordulójánál ott van. Minden avató szertartásnál, például a legényavatásnál, a surbankó legényt keresztapja segíti abban, hogy valóban a legények sorába jusson. Nemcsak a személyek, hanem a közösség életének nagy eseményei is szimbolikus jelentést kapnak. Megünneplésük alkalmat ad arra, hogy a későbbi generációk is csatlakozzanak az eseményhez, és magukévá tegyék annak értékeit. Ide sorolhatók a nemzeti és vallásos ünnepek, búcsújárások, szentek tisztelete. így születnek meg az ember történelmi szimbólumai. 3. A szebb világ felé nyitott ember szimbólumai Az előbbi két terület az ember létbiztonságával foglalkozott. Ennek a megteremtése bármennyire elsődleges gondja is az embernek, és bármilyen sok 30