Szolgálat 58. (1983)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A magyar népi vallásosság

fakadó élményszerűség hiányának, a „tanult" szó az elvont elméletnek, a „hivatalos" kifejezés az intézményes paragrafusrágásnak gyanújával terhes ... Csak hát ez a gyanú feltételezi, hogy a vallás magában véve szubjektív, irracionális és individuális magatartás, amit csak elsorvaszt az objektiváló értelmi és intézményes kifejtés. Ez a valláselmélet azonban éppen olyan téves, mint a teológust mindig kísértő ellentéte, amely a kereszténységben csak elvont állításokból értelmi síkon levezetett és a törvény tekintélyével kiszabott életformát lát, és gyanús burjánzásnak nézi a népi, kötetlen, érzelmi élményformákat... A keresztény hit, amivel az ember Krisztus Urunk által, a Szentiélekben, szabadon, teljes bizalommal és engedelmességgel átadja magát az Atyának, persze hogy nem csak értelmi meggondolás és törvény által megszabott tettek sora, de mégis mindig értelmi megismerés és hatalommal hangzó hívás gyümölcse is. Azért teljes kibontakozásához megköveteli az értelmi meggondolás és az intézményes közösség serkentő, szabályozó, irányító befolyását. A hit úgy válik lehetővé, hogy Isten embereket küld, akik érthető és igazolható érvényű állításokat intéznek hozzám. Ha elhiszem, amit mondanak, hiszek Krisztus n a k, akiről beszélnek, és így hiszek Krisztus ban is, aki szavuk által kinyilatkoztatja magát. De hogy Krisztusban maradhassak, az egyházban akarok élni, ahol ő műveli üdvösségemet. Éppen a hitélmény követeli meg, hogy a kinyilatkoztatást elfogadó értelmi meggondolás fényében és a hívők közösségének keretei között fejlesszem, építsem magamban Krisztus követését, a Krisztussal való egység beteljesedése felé.

A teológia tehát maga is egy élmény alapján áll. Élmény-alapja kiterjedt az időben (az apostolok napjaitól, a nagy szentek lángolásán keresztül, azokig a százezrekig, akik ma találnak erőt Krisztusban, hogy szeretettel küzdjenek és tűrjenek), kiterjedt a térben (nemcsak egy nép vagy réteg, hanem az egész emberiség képviselői élik). A teológia ezt az élmény-alapot magyarázza, bírálja, igazolja, helyesbíti, annak a szózatnak a fényében, amit maga az élmény jelöl meg, mint önmaga normáját és kritériumát: az Isten szavának világosságában. Azt lehetne mondani, hogy a hívók világközösségének hitélménye a teológiában ébred öntudatra.

Azért a teológia és a népi vallásosság termékeinek párbeszéde nem két idegen vagy éppen ellenséges tényező találkozása, hanem a krisztusi élet általános ismeretének egy részleges, konkrét megnyilatkozással való összevetése. Ha egyik a másikat lenézi, önmagát kicsinyíti le vele. Mint mindenütt, itt is érvényesül az elv: az általános és a konkrét-egyedi ismeret kiegészíti, megvilágítja, helyesbíti egymást. Ha ellentmondanak egymásnak, akkor vagy a teológia téves, vagy a vallási élmény gyümölcse torz. Az ellentét az egyiket is meg a másikat is megtérésre inti.

13