Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)

Bizonyos, hogy valamint reményünk, úgy aggodalmaink sem teljesülnek egészen soha.

Minden ember saját boldogsága után fárad, de azt mindenki csak másban találhatja fel.

Amint valóban jó ember csak az lehet, kinek egyszersmind esze van: úgy valóban okos csak jó ember lehet.

Az ész csak relativ, a jellem absolut beccsel bír.

Minden hatalom, melyet más tárgyak felett gyakorlunk, attól függ, mellyel saját magunk felett bírunk.

Az erény nem egyéb, mint hogy magunk is teljesítsünk mindent, mit másoktól követelünk.

Csak mikor szeret, akkor elégszik meg szívünk önmagával.

Szükséges, hogy bizodalmunkban óvatosak legyünk, de még szükségesebb, hogy óvatosak legyünk bizodalmatlanságunkban.

Az önzés mindig magában hordja büntetését.

Nem oly nagy a világ s nem oly kicsi szívünk, hogy ez, ha szeret, amazt magába ne foglalhatná.

Életünk égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassabban, majd sebesebben, de szüntelen fogy. Boldog, ki midőn létének e múlandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított.

Eötvös József (1813-1871) hasonló című könyvéből

A TABERNÁKULUM ELŐTT

Hozzád jövök, magányos utaim hű kísérője! Mert Te vagy az út, az igazság és az élet. — Engedj egy pillantást vetni földi utaidra, hogy hozzájuk igazítsam a magaméit.

Jézusom! földi életed első útjait Názáretben jártad. 30 évig tartott ez a rejtett vándorlás. Sokat nem is tudunk róla. Csak egy rövid, de súlyos mondat tudósít életutad e szakaszáról, „...engedelmeskedett nekik“ (Lk 2,51). Az Atya helyetteseinek.

Aztán rátértél Palesztina köves, poros útjaira. Hamarosan kis csapat kísért. Utaid mottója a názáreti: engedelmeskedni az Atyának. Hűségesen végigjártad az általa kijelölt utakat. Nem kerestél kényelmes kitérőket, nem akartál gyorsan célhoz érni. — Uram, ugye sok szép utat is bejártál! Nemcsak nehezet. Hiszen voltak jóbarátaid, hűséges kísérőid is.

Hova vezettek utaid? Az Atyához. Hány magányos órát töltöttél vele engedelmes szeretetcserében! Utaid oázisai.

Azért jöttél, hogy enyhítsd a testi-lelki nyomort. Az emberpkhez jöttél. Tanítani, vigasztalni. Bűnöket megbocsátani, betegeket gyógyítani, halottakat föltámasztani. Baráti körben felüdülni.

74