Szolgálat 57. (1983)

Eszmék és események - A 87. Német Katolikus Nagygyűlés (Benkő A.)

niszter, a Nagygyűlés hivatalos szervezőjének, a Német Katolikusok Központi Bizottságának elnöke. Egyúttal megjelölte a Nagygyűlés feladatát.

A Német Katolikus Nagygyűlések jelenlegi módozata elsősorban nem tételeket kíván kidolgozni. Tömegmozgató nyilvános ülésekkel sem akar elkápráztatni. Ezek nem hiányoztak. A békefelvonuláson kb. 30 000-en vettek részt, mig az ünnepélyt befejező liturgián 90 000-en. Be se fértek a sportpályára: 10 000 ember kiszorult a közeli térre. Mindenekelőtt alkalmat akart nyújtani, hogy a jelszóban kifejezett gondolatot és az ezt részeire bontó napi alaptémákat (1. nap: Mit keresünk: korunk kérdései — Isten-keresés; 2. nap: Életünk forrása: hitünk; 3. nap: A bevetési terület: keresztény hit és társadalompolitikai tevékenység) minél több oldalról és minél változatosabb módszerrel világítsák meg. Ez által nyilvánul meg a katolicizmus gazdagsága, az egy hiten belüli pluralizmus. így találhat legkönnyebben feleletet minden résztvevő igényeire. Ennek megfelelően a program igen változatos és sokrétű volt. Minden reggel 20 helyen ünnepelték a szentmisét: előre jelezve, hogy ki és miről fog prédikálni, elmélkedni. A „Lelki központ“ és „A Csend oázisa“ egész nap tárva tartotta kapuit, és lehetőséget nyújtott imára, szemlélődésre. Vagy 20 egyéb „Központ“ és „Találkozó" működött megszakítás nélkül: Ifjúsági Központ, Nők Találkozója, Világegyház, Békeműhely, Munkásközpont stb. Délelőtt és délután fontos szerephez jutottak a különféle fórumbeszélgetések, pódiumviták, előadássorozatok, zenei műsorok, írói találkozók, szentírásmagyarázatok. A hivatalos rendezvények száma 100 körül forgott. A sokrétűség a választás kínját is eredményezhette. Csemegének számítható rendezvények estek egy időre. Pl. szept. 2.-án du. fél háromkor tartottak egy pódiumvitát a nyolc boldogságról Schnackenburg professzor részvételével. Ugyanakkorra hirdették meg Karl Rahner előadását „Ahol a Lélek mozgat“ címmel. A harmadik csarnokban pedig Metz professzor beszélt a reményről.

A programgazdagság növekedett az ún. „Kirche von unten“ (Egyház „alulról“) rendezvényeivel. A 70-es évek elejétől érezhető feszültség a Német Katolikusok Központi Bizottsága és néhány, főleg fiatalokból álló, kritikus arcélű mozgalom és csoport között. Gyámkodásnak tekintik a Központi Bizottság döntéseit. Már 1980-ban külön programot állítottak föl. Most sem sikerült megegyezniük a Központi Bizottsággal. Annál kevésbé, mert szolidaritást vállaltak olyan mozgalmakkal és csoportokkal (pl. Alternatív Katolikusok, Homoszexuálisok és az Egyház), amelyeknél a hierarchia megkérdőjelezte a katolikus jelző jogosultságát.

Teljes szakításra mégsem került sor. Egyrészt a hivatalos vezető bizottság az „alulról jövők“ rendelkezésére bocsátotta a düsseldorfi kiállítási pavilon egyik csarnokát és két katolikus templomot. Másrészt nem egy előadó mindkettő programján vállalt szerepet. Végül maga a fiatalság nagy többsége nem sok súlyt helyezett a „vezetők“ harcára. Egyaránt vett részt a hivatalos és az alternatív programon, ha ezt megfelelőnek ítélte. Mindkét rendezvény jelvényét kitűzték a mellükre.

68