Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Békési István: A Fiúk Városa

John kisbérlő-farmer volt. Édesanyja — később majd a Fiúk Városának „mamája“, mint Don Bosco édesanyja is —, Nóra, a régi vágású ír édesanya. A nagyon szegény család kemény napi munkában, együttdolgozó szellemben kereste meg a mindennapit; szerették az Istent és a hitet, nagyon szerették egymást, és álmodtak valami szebb és nagyobb jövőről. A kisfiú játszott, majd segített, legeltette édesapja teheneit, birkáit. Csendes fiú volt mindig, beteges, gyengécske. Szeretett csendben elüldögélni, és messze, messze nézett...

Kevés, de jellemző emlék maradt életének erről a szakaszáról. Alig volt hat éves, apja juhait őrizte. Az ír juhok is elkóborolnak. A kisfiú fülét egyik kis kos bégetése üti meg. Utána mászik a tüskés bozótba. Mire kiszabadítja és vállára véve visszakúszik vele, véres a kis pásztor keze. Amikor felér a tisztásra, ott találja apját térden, olvasója a kezében, és hálálkodik Istennek a fiú tettéért is, szerencsés visszatértéért is. Szakadékba, bozótba leereszkedő kis legénykéknek nem szabad utánuk kiáltani, mert ez megzavarná figyelmüket, és a segítőkész hang lenne vesztük. Ettől az édesapától hallotta azt a kitételt is, ami sarkcsillagként vezette az elveszettekért való harcban. Apja a beteg vagy bogáncscsal tele tehenekkel bajlódott szinte egész nap, mikor a tehénsereg, mint a bibliai megszállott csorda, belerohant a pocsolyába. „Gonosz, rossz bocik, bolond, gonosz bocik!“ — kiabálta a kisfiú. „Kisfiam — mondta az apja —, nem rosszak ezek, nem gonosz bocik. Tőlük csak ennyi telik.“ („They only don’t know any better“, szószerint: éppen csak nem tudnak jobbat.)

Négy fiú, hét leány volt a családban, és így a nagyapóval együtt 14 ember ült asztalhoz, mikor mindenki otthon volt. „A könyvfaló“ lett a kis Ed neve, amikor iskolába kezdett járni — az iskola néhány mérföldnyire volt —, mert még pásztorkodás közben is egy-egy Dickens, Scott vagy Macaulay-kötet volt a kezében. Latinra, görögre, franciára már kollégiumba járó idősebb testvére, Patrik tanította, majd később a plébános. Amikor a fiú kijelentette, hogy pap akar lenni, a családi tanács igent mondott. Tehát ö is kollégiumba került.

Sligo nemcsak a kollégiumáról híres. Az ír szabadságmozgalomban is sokszor szerepelt a város neve. A környéket, a táj romantikus szépségét és legendákkal, népmesékkel, hiedelmekkel gazdag világát Yeats is megírta. Itt töltötte Eddy ifjúsága nagy részét. De a kollégium nem volt romantikus hely. Sem jobb, sem rosszabb, mint a kor fiúiskolái, amelyekről Dickens és a többiek írtak. A pálca, a korbács és a szíj, a pofon és a többi testi fenyítés, a fegyelmi szigor, mind a puritán szellem túlkapásai voltak. Nem rossz előkészítő műhely és gyakorlótér az érzékeny, jófejű és gyenge egészségű fiúnak. Sokat tanult itt azon a vonalon, hogyan nem szabad a fiatalokkal bánni, és milyen sebeket lehet vágni a fiatal szíveken.

Négy év múlva kitűnő eredménnyel érettségizett. Ugyanabban az évben, 1904-ben szentelték pappá Dublinban bátyját, Patrikot. Mielőtt beosztást kapott volna, Amerikába hívták, Omahába, Nebrasca területére. Nelli nővérük akkoriban már New York-ban volt. Eldöntötték, hogy átviszi magával az Újvilágba öccsét, és majd ott kezdi meg a szemináriumot.

43