Szolgálat 57. (1983)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: „Mindörökké fiatal“

alakítja is az azt befogadó talajt: „Ti már tiszták vagytok, a tőlem kapott tanítás hatására“ (Jn 15,3). Ez a nyitottság Isten felé, ez a tanulékonyság, alakítható- ság, hajlékonyság Isten gyermekének, a mindig fiatal kereszténynek egyik fő jellemvonása.

Hallatlan dolgot művelt Jézus, amikor Izrael Istenét a családon belül használt bizalmas megszólítással „Abba“-nak, édesapának nevezte. A megszólítás egyszerre juttatta kifejezésre gyermeki lelkületét és bizalmas fiúi kapcsolatát az Atyával. Amikor a Lk 10,21 versben mindjárt a bizalmas „Atya“, „Abba“ megszólítás után a kicsinyekről szól, az összefüggés Isten atyai kapcsolatát a kicsinyek felé is sejteti. Talán éppen amiatt ujjong Jézus kitörő örömmel, hogy Isten családja új gyermekekkel gyarapszik. Hisz nem a szülő tanítja a szólni sem tudó kisgyermeket beszélni? S éppen a titkok kinyilvánítása nem szóra, értésre tanítás tevékenysége? A következő vers a legintimebb szülő—gyermeki kapcsolatról szól: „Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni“ (Lk 10,22). Minden jel arra mutat, hogy a „kicsinyek“ szó itt nemcsak egyszerűen kisgyermeket, hanem istengyermeket jelent.

Ha a gyermekek a kinyilatkoztatás letéteményesei, az Isten országa felé is a gyermek magatartását kell tanúsítanunk. „Kisgyermekeket hoztak hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. .Hagyjátok — mondta —, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket. Igazán mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.' Aztán megölelte őket, és kezét rájuk téve megáldotta őket“ (Mk 10,13-16). A kulcsszó a „fogadja": egészen szenvedő értelmű elfogadást, befogadást jelent, éspedig a jelenben. Az Ország elsősorban ajándék, kegyelem, s úgy is kell fogadnunk, mint ajándékot: ugyanazzal a bizalommal, alázattal, amellyel egy gyermek fogadja a szüleitől mindazt, amire szüksége van. Az Országot nem lehet meghódítani, bevenni, mint egy várat, nem lehet érdemekkel megvásárolni, csak ingyenesen, ajándékként kapni. Jézus egy hasonló mondásában ezt olvassuk: „Úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot“ (Lk 12,32). Egy ilyen atyai kezdeményezés előtt az ember részéről a válasz egyedül a hálás elfogadás lehet.

Az Ország befogadása a jelenben történik. Mert Isten országa nem azonos a mennyországgal, az már itt a földön jelenlevő, működő, hatékony valóság: „Az Isten országa közöttetek van“ (Lk 17,21); „A mennyek országa kézzel elérhető közelségben van“ (Mt 4,17). Ezt az itt és most aktívan jelenlevő, kovászként működő országot csak fiatalos, gyermeki lelkű ember képes befogadni. A „nem jut be oda“ szavak kategorikus kijelentést foglalnak magukban: a gyermekhez való hasonlóság nélkül lehetetlen belépni az Országba. Más összefüggésbe helyezve, Máté másutt ugyanezt a követelményt még világosabban kifejezi: „(Jézus) azt mondta: .Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országá41