Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - Ökumenikus levelesládánkból
gus, lelkész, lelkigondozó, ápolónő, tehát minden egyszerre. Hát meghallgatott! Úgy jártam, mint Péter apostol, amikor átvette „a világ kormányzását" csak egy napra, aztán örült, amikor szabadult tőle. Rövidesen én is visszavonom a kérést, és újat terjesztek elő, ami már így fog hangzani: Uram, Veled akarok dolgozni, és nem egyedül! A mi erőink végesek, Isten az, aki végtelenül erős: Ö az, akit nem szabad kihagyni semmiből! Nemrégiben volt egy emlékezetes pannonhalmi napunk, megyei ev. lelkészeknek és családjaiknak. Egy egész napra vendégül láttak bennünket: nagyon áldott együttlét volt, jól tartották testünket, lelkünket, értelmünk gazdagodott, mert ezúttal nem szalmát, hanem friss szénát kaptunk. Fogalmam sincs, hogy nekik mennyi örömük tellett bennünk, de nekünk tellett bennük, az biztos; észrevettem, hogy jobbak lettünk, egymáshoz és másokhoz is! A bazilikában volt egy istentisztelet is, itt egy nagyon értelmes igehirdetés hangzott el, bármelyik evangélikus templomban változtatás nélkül elmondható lett volna. Egy lutheránus nem tudna ennél nagyobb dicséretet mondani, hiszen ez azt jelenti, hogy egyetemes keresztyén gondolatokat közölt, és ma erre van igazán szükségünk. Úgy köszönök el, ahogyan Pál apostol beköszönt Filippibe: Krisztus rabszolgája köszönti azokat, akik ott a Szolgálat c. lapnál és az ausztriai magyarok között Krisztusban szentek! A rabszolgának ismernie kell Urát és önmagát, a szentnek tudnia kell, hogy nem önmagában szent, hanem Krisztusban! Sajnos a rabszolgák hajlamosak arra, hogy Uruknak csak a negatív képét ismerjék, magukról pedig a pozitívat; a szentek viszont hajlamosak arra, hogy elfelejtsék, kinek köszönhetik, hogy szentek! Én azt kívánom, magamnak és másoknak is, hogy ismerjük meg Urunk pozitív képét, az irgalmas szeretet képét, aztán nézzük meg a magunk képét, a negatívat, hogy szülessék ebből a tisztánlátásból egy Krisztusban szent élet, annak minden belső és külső ismérvével! Jó volt beszélgetni önökkel, remélem, engem is jó volt hallgatni! Várom további jelentkezésüket, nyomtatott, írott formában, addig is maradok szeretettel testvérük és szolgatársuk Krisztusban. Aranymisék: Horpácsy Ignác jún. 29-én Medgyesegyházán. Kézvezetője Wagen- hofer Ede főesperes, eleki plébános, szónoka Dusik Péter battonyai esperes volt. Hegedűs Vince c. apát, szentkirályi plébános június folyamán. P. Erdő Ferenc szalézi atya Livornóban júl. 1-én, 88 éves korában. Késői hivatás: előbb mérnök volt. Mint misszionárius Kínában és Japánban működött. Kugler János eisenstadti kér. esperes aug. 8-án St. Margarethen i. Bgld.-ban. Szónoka Dr. László István megyéspüspök volt. Dr. Bejczy Gyula provikárius kanonok szept. 21-én Székesfehérvárott. Kézvezetője és szónoka dr. Szakos Gyula megyéspüspök volt. 86
